Demjén Ferenc: „Élni is kell, nem mindig készülni”

A Bors riporterét, Böszörményi Lillát jó barátként üdvözölte Demjén Ferenc, hogy meséljen soron következő évzáró nagykoncertjéről - és úgy magáról az életről, illetve magáról.

Demjén Ferenc egy valódi ikon, akit hosszú évtizedek után, még ma is töretlenül imád a közönség és a koncertjein több generáció énekli egyszerre a dalait. Ez bizonyára, december 30-án sem lesz másként, amire Rózsi már nagyon készül.

„Élni is kell, nem mindig készülni” 

„Nem vagyok egy atléta típus. Régen kondiztam, de az akkor kell, amikor az ember még huszonéves és még azt hiszi, hogy attól lesz kapósabb, ha kiduzzadnak az izmai. Aztán rájössz, hogy élni is kell, nem mindig készülni. Használni kell azt, ami van! Inkább csak jól eszem. Elsősorban a magyaros és a gyerekkoromból emlékezetes kajákat szeretem. Ha külföldön vagyok, két hét után már nosztalgiázok a magyar ételekről és haza akarok jönni. Szerencsére jó kezekben vagyok, mert a feleségem, bár amerikai, magyar ételt is főz nekem. Nem eszem sokat, de azt élvezem. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy nincs nagy hasam és jó kondiban vagyok.” 

– persze a jó levegő és a csodás dióspusztai birtok, ahol feleségével élnek messze a város zajától is, csak megóvják Rózsit a felesleges stressztől.

„Ide születtem és ebbe a földbe vagyok begyökerezve”

„Pesten nőttem fel, de vidéken születtem, ezért állandó nosztalgiám volt amiatt, hogy ismét állatok közelségében lehessek. Nagy szerencsémre több mint 20 évvel ezelőtt találtam egy gyönyörű helyet, ahol letelepedtünk és állatokat tarthatok. A lovaim a ház mellett laknak, hatan vannak. A nagyon öregek hasonlítanak rám [nevet], de van egy csikó is. Öröm rájuk nézni.”

„Már nem hiányzik a város zaja, már nem vagyok abban a korban, amikor minden este elmentem csapongani. Jobban szeretek magamnak lenni, de az internet segítségével minden fontos történésről tudok. A természet közelsége átvarázsolja az embert és ez is hozzájárul az egészségemhez. Persze az is fontos, hogy a hazámban otthon vagyok. Az életem során többször is lett volna lehetőségem elhagyni Magyarországot, de valami mindig visszahúzott: lehet, hogy a magyar konyha, lehet, hogy a magyar lányok, vagy a nyelv, de sosem tudtam rávenni magam, hogy bárhol is kint maradjak. Azt hiszem, én ide születtem és ebbe a földbe vagyok begyökerezve.” 
 

A teljes interjút elolvashatjátok a BorsOnline-on.