Elképesztő siker, Demjén Ferenc huszonnegyedszer töltötte meg az Arénát

Ha van valaki a magyar zenében, aki évről évre képes változatlan színvonalon produkálni, az Demjén Ferenc. A koronavírus-járvány ugyan tavaly megszakított egy sorozatot, de idén ismét folytatódott az immár több évtizedes hagyomány. A magyar könnyű(?)zene állócsillaga, Demjén Rózsi, legyőzve betegségek sorát, s amennyire ez egyáltalán csak lehetséges, túltéve magát zenésztársak fájdalmas elvesztésén, újra nagyszabású év végi koncerttel ajándékozta meg nem fogyatkozó rajongótáborát.

Huszonnegyedik alkalommal produkált telt házat, ami példátlan a magyar rockzene történetében, de ez a sorozat még a nemzetközi mezőnyben is csúcsteljesítménynek számít.

Demjén – a szokásos magas nívón teljesítő csapatával, amelyben a régi kipróbált zenésztársak, többek között Holló József és Menyhárt János vitték a prímet – felidézte az elmúlt évtizedek már klasszikusnak számító örökzöldjeit, hogy, ahogy ő maga kifejezte magát, „Közönség Őfelsége megkaphassa a magáét.”

És volt minden, ami egy ilyen koncertről sosem hiányozhat, beleértve a Szerelemvonat kiváltotta több száz méter hosszú vonatozást az Aréna kemény magjában, a küzdőtéren.

Politikai felhangokat sem nélkülözött ezúttal a Szabadság vándora arra is tekintettel, hogy Demjén Rózsi sosem rejtette véka alá, melyik részén is elkötelezett a politikai küzdőtérnek.

A koncert érzelmi csúcspontja kétségkívül a járvány következtében elhunyt zenészbarátokra történő emlékezés volt, hiszen alig két évvel ezelőtt Demjén Rózsi még együtt léphetett fel például Kóbor Jánossal és Balázs Fecóval is.

Ezúttal értük, és még persze a többi omegásért, Bergendy Istvánért is égtek a legendás Gyertyák, vagyis gyúlt ki az Arénában egyszerre több ezer mobiltelefon fénye.

Aki látta, sosem felejti el, nemcsak ezt a pillanatot, de ezt a Demjén-koncertet sem.