Koronavírus: Ne öleljük meg az édesanyánkat anyák napján?

Michael Kidd az ausztrál tiszti főorvos helyettese arra figyelmeztetett, hogy az anyák napja nem ad lehetőséget a szigorú távolságtartási szabályok áthágására. Tilos továbbra is a legszükségesebb indokokat leszámítva – bevásárlás, rövid testmozgás – elhagyni a lakást, s ugyanígy tilos az egymástól külön élő családtagok számára a látogatás, a családi események, akár az anyák napja megünneplése.

Így hát csak az ölelheti meg ezen a jeles ünnepen is az édesanyját aki együtt él vele, akivel közös háztartásban vannak.

Daniel Andrews miniszterelnök is kihangsúlyozta, hogy anyák napjára tekintettel nem fogják enyhíteni a korlátozásokat.

Beismerte, hogy nehéz lesz most ezt a különleges napot megünnepelni, de ajánlott néhány a helyzethez alkalmazkodó új módszert. Például a futárral történő virágküldést vagy családi „videókonferencia” megtartását, feltéve, ha a kedves mama már eligazodik a kütyük világában.

Egyedül Ausztrália Új-Dél-Wales államában enyhébbek az előírások, mivel ott a járvány is kevesebbeket érintett. Itt lehetővé tették, hogy legfeljebb két ember vendégségbe mehessen másokhoz, tekintet nélkül arra, hogy rokonok-e.

Queensland államban, ahol szintén valamivel enyhébb a járványhelyzet már lehetővé tettek kisebb utakat is, legfeljebb a lakóhelytől 50 km-re, amelyeket nem létfontosságú okok, hanem mondjuk egy kisebb kirándulás miatt tesznek meg az emberek. Ezt azonban szigorúan szűk családi körben lehet csak megtenni, az egyedülállóknak rendőrségi engedélyt kell kérniük, ha ilyesmit szeretnének.

Eltűnik a kézfogás, a csók, az ölelés? Súlyos kérdéseket vet fel persze, ha már az édesanyánkat sem ölelhetjük meg anyák napján. Lehet, hogy a koronavírus járvány azt is jelenti, hogy teljesen átalakulnak évezredes szokások? Ezután már a barátok, rokonok, sőt a szerelmesek sem merik majd megölelni, hát még megcsókolni egymást? Valamiféle állandó óvatoskodás, félelem költözik a régi üdvözlési formák helyére? Az emberek a hosszabb távú jövőben is betartják majd az 1-2 méter távolságot egymástól? Lehet, hogy járvány utáni új nemzedékek már teljesen természetesnek veszik, hogy az emberek a könyökük összeütésével köszönnek egymásnak? Számukra már valamiféle ősi barbár szokás lesz a kézfogás, hát még az ölelés és a csók? Lehet, hogy a saját gyermekeiket is ritkábban fogják megsimogatni a szülők attól tartva, hogy továbbadnak bármiféle vírust, baktériumot, fertőzést? Örökre bennünk marad ez a félsz? Lehet, hogy egy egészségesebb, de sokkal ridegebb világ köszönt ránk? Úgy nőnek majd fel nemzedékek, hogy soha nem ölelik meg őket a szüleik? Milyen lesz az a világ ahol az ember soha nem kap majd egy puszit a nagymamájától? Csakhogy az ember társas lény, akinek nagyon fontos a fizikai érintés, a társas együttlét, a „bandázás”. Nem önmagunk megerőszakolása-e mindaz amit félelmünkben magunkra kényszerítünk? Miféle társadalom lesz az, amelyben folyton mindenki azt figyeli, hogy két méter távolságra legyen a másiktól? Vagy, ha ez az ára az egészségnek, akkor mindezekről a régi szokásokról igenis le kell mondanunk? Csakhogy az ember társas lény, akinek nagyon fontos a fizikai érintés, a társas együttlét, a „bandázás”. Nem önmagunk megerőszakolása-e mindaz amit félelmünkben magunkra kényszerítünk? Miféle társadalom lesz az, amelyben folyton mindenki azt figyeli, hogy két méter távolságra legyen a másiktól? Vagy, ha ez az ára az egészségnek, akkor mindezekről a régi szokásokról igenis le kell mondanunk? Nagy kérdés, hogy mennyire hosszú ideig tart majd ez a hirtelen jött járvány? Milyen hosszú időn keresztül vagyunk, leszünk kénytelenek másképp élni mint azelőtt? Elég lesz-e ez az idő, hogy átalakuljanak belénk ivódott, szinte ösztönszerű szokások? És a helyzet egyre csak fokozódik. Lehet, hogy a maszkviselés rövidesen szinte kötelező lesz, ha egyáltalán kilépünk az utcára? Vagy egy nap akár már odahaza is maszkot fogunk hordani és védőruhában bújunk az ágyba? Sokan már egy ceruzával vagy tollal nyomják meg a liftben a gombot, méghozzá gumikesztyűben. Mások már nemcsak a kezüket, de a keményebb héjú gyümölcsöt zöldséget is megmossák fertőtlenítő szerben, csak azután merik még akár megfőzni is őket. A félelem és a rettegés máris beköltözött a legkisebb hétköznapi dolgokba is. Ami eddig ösztönös és magától értetődő volt, az máris a tiltólistára került? és még hány olyan hétköznapi szokásunkat fogja átalakítani ez a járvány, amire ma még nem is gondolunk?