kulcsár edina
A filmekből ismert parókák, fűzők és abroncsos szoknyák mellett volt még egy jellegzetessége a korszaknak: nevezetesen a mérhetetlen szexuális prűdség. Ami olyan végletekbe csapott, hogy a férfiember elborzadva kap az ágyékához, amikor meghallja, milyen embertelen módokon korlátozták a gyönyört…
Ma már szinte mindenhol jelennek meg orvosi vélemények arról, mennyire egészséges az önkényeztetés, férfi és nő számára egyaránt. Ezzel szemben az 1837-1901-ig tartó viktoriánus korban úgy tartották, hogy nem csupán bűnös és mocskos, de halálos betegségeket is okozhat. Ha bele nem is hal a férfi, akkor se sokkal jobb a helyzet: energiátlanná válik, ideggyenge lesz, és nem lesz hasznos tagja a tisztes, polgári társadalomnak. Akkoriban komolyan aggódtak amiatt, hogy az öngyönyör egyenes következményeképpen elkorcsosul a társadalom. Ezért a szó legszorosabb értelmében vasszigorral akadályozták meg, hogy a férfi kiélje természetes vágyait.
Fájdalom a gyógyír a bűnös betegségre
Az éjszakai merevedést, magömlést egyenesen a maszturbáció okozta betegségnek tekintették, és orvosi nevet is adtak neki: spermatorrheának nevezték. Melankólia, érzékenység, sírás, légszomj és piros arcbőr kísérték a szörnyű kórt, amit 1830 és 1860 között igen sok férfinál állapítottak meg. A kezelése pedig egyszerű és brutális volt: egy szöges gyűrűt szorítottak a „beteg” péniszének a tövére. Így az erekció igencsak fájdalmas, no meg rövid volt…
Már akkor is hittek a megelőzésben
Ha a férfi eleve magához se nyúl, akkor nem alakul ki a bűnös betegség sem – gondolhatták a viktoriánus kor gyógyítói, amikor elkészítették az anti-maszturbációs fűzőt férfiak számára. Ezt az eszközt látva meglehet, még a spanyol inkvizíció is elismerően bólintott volna. A fűző ugyanis lehetetlenné tette, hogy a férfi saját magához érjen, és értelemszerűen a női kényeztetés is elképzelhetetlen volt. Sőt, még megvakarni se tudta a felsőtestét, és elképzelni se tudjuk, mit élhetett át viselője egy forró nyári napon a vastag szövetbe zárva. Többnyire elmegyógyintézetekben alkalmazták, de volt, akinek otthonra írta fel az orvos. Ezt a brutális eszközt egyébként a 19. században újságokban olyan természetességgel hirdették, ahogyan a mosószappant is.
Áthatolhatatlan páncélból készült férfiasságvédő
A megelőzés másik módja ez a vaskos, fém ágyékbörtön volt, ami akár az érzékeny férfiúi szervek védelmét is szolgálhatta volna – de ehelyett valami egészen más volt a célja. Nem más, mint hogy a szerencsétlen beteg ne tudjon hozzányúlni intim részeihez. Néhány lyukat hagytak a gyötrő páncélon, vizelés céljára, de ezt viselve a férfi egészen biztosan képtelen volt elkövetni a fertelmes bűnt saját magán.