Könnyek mindkét kispadon, durván kipakolt az osztrákok magyarja

Helyszíni tudósítónk jelenti Bordeaux-ból:

Bernd Storck szövetségi kapitány német segítője, Andy Möller sírva ölelte a játékosokat, megkönnyezte a sikert. Talán tőle, az ízig-vérig profi, sokat megélt korábbi világklasszistól vártuk a legkevésbé, hogy elragadják az érzelmek.

Csak a miheztartás végett: Möller játékosként világ- és Európa-bajnoki címet nyert a német válogatottal, vagyis mindent elért, amit ezen a szinten lehet. Mégis, kedden, Bordeaux-ban úgy ünnepelt, mintha soha nem élt volna át hasonlót.

Ha eddig bárki kételkedett volna benne, most egyértelművé vált: Möller ezer fokon ég, mindent elkövet azért, hogy a magyar válogatott sikerrel járjon az Eb-n.

Osztrák oldalon a magyar származású Garics György küzdött az érzelmekkel. Nem csak a vereség miatt, hiszen a napokban elhunyt az édesapja. Õ például a magyar himnuszt is énekelte a meccs előtt, majd a lefújás után kiöntötte a lelkét:

"Nehéz elmondani, mit érez ilyenkor az ember, már az édesapám miatt is.

Habár az osztrák oldalon álltam, de magyar vagyok, és énekeltem a himnuszt.

Hozzátette, még mindig nem bocsájtotta meg a magyar futball akkori vezetőinek, hogy nem adtak neki lehetőséget itthon.

Sz*rba se vettek, amíg nem mutatkoztam be a Rapid Wienben. Tudjuk, hogyan működtek a dolgok akkoriban Magyarországon. Ha anno meghívnak a magyar válogatottba, soha nem szerepeltem volna az osztrákban.

De szóba se került a nevem, és a pályafutásom érdekében Ausztriát választottam."

Garicson látszott, hogy évek óta feszítették a történtek, és habár nehezen beszélt a múltról, őszinte kifakadása akár tanulsággal is szolgálhat a mostani vezéreknek...