Szörényi is szerb, mint Zorán

Szörényi felmenőinek köszönhetően kalandos gyermekkort élt meg. Anyai nagyapja révén sváb vér is csörgedezik a zenész ereiben, aki egy osztrák városkában látta meg a napvilágot, miután édesanyja családja 1944-ben, Szálasiék hatalomra kerülésekor menekülni kényszerült Magyarországról.  Szörényi nagyapja, Paul Iván pénzügyminiszteri államtitkár volt a Horthy-korszak végén, így a család nemkívánatossá vált. Hogy szülei hol találkoztak, maga Szörényi sem tudja, de elképzelhetőnek tartja, hogy a Vajdaságban. Édesapja ugyanis szerb, eredeti nevén Groda.

Idővel azonban magyarosabb nevet akart, és mivel a család a Szörényi bánságból származott, adta magát a névválasztás. „Paul nagyapa, anyám apja Zomborban volt ügyvéd akkortájt, apám Palicson járt iskolába, a két település között pedig 65 kilométer sincs” – elmélkedik Szörényi önéletrajzi könyvében. A zenész mindössze élete első évét töltötte Ausztriában, édesanyja ugyanis úgy határozott: Magyarországon szeretné felnevelni gyermekeit.

A kommunisták mindenüket elvették

Visszatérésükre, 1945-re azonban megváltozott a család helyzete. Budai neobarokk villájukat elvették tőlük, ahogy az érdi gyümölcsösüket is. „A homlokzati erkély korlátjába „E” és „I” betűt kovácsoltattak nagymamáék. E, mint Etelka, I, mint Iván. A hátsó erkélyen egy V és egy I volt olvasható. Anyám és testvére” – meséli Szörényi a romantikus történetet. A villát később szét is darabolták, de Szörényi meglepő vallomást tesz erről: „Minden rosszban van valami jó: így legalább később nem kellett valami nagymenő kommunistának. Akkor azért eléggé bosszankodnék, ha mondjuk Gyurcsány Ferenc lakna ma benne.” Az örökségből Szörényinek egy „Villa” cédulájú kulcsa maradt, amit egykori otthonuk bekeretezett képe alatt tart a mai napig.

Anonymus is írt családjukról

A család végül az apai nagyszülők Visegrádi utcai lakásába érkezett meg Budapesten. Ám hiába a szerb nagyszülők, Szörényit sosem tanította meg sem édesapja, sem nagyszülei szerbül. „Nem kell ezt a délszláv vonalat annyira erőltetni!” – emlékezik meg apja mondatáról Szörényi a könyvben. A magyarázat egyszerű, az édesapa magyarabb akart lenni az ősmagyarnál is. Szörényi családfája ugyanis hiába kevert, ősei között Csanádot és Hubát sejti. „Csuka nagymama azoknak a Szemeréknek a leszármazottja, akikről Anonymus is ír, mégpedig úgy, hogy  Huba vezér nemzetségéből valók. Szörényit egyáltalán nem zavarja ez a változatosság.  „Én boldog vagyok, hogy ilyen sokféle őstől származom, ez sosem állt ellentétben a magyarságommal.