Megrázó: Öngyilkos akart lenni Puzsér Róbert!

Öt évvel ezelőtt eljutott a szorongás olyan fokára, ahol megváltás lett volna a halál. Az sem volt rémisztő számára, hogy önkezével vessen véget az életének - írja a Bors.

A kritikus az Echo TV ArcKép című műsorában az öngyilkos­ságról alkotott véleményéről is beszélt. Bizony volt olyan időszak az életében, amikor ez jelentette számára az egyetlen megoldást, és komolyan fontolgatta, hogyan tudna végezni magával.

"Neurotikus vagyok, tulajdonképpen már gyerekként is az voltam, ami a terápia során derült ki. Generalizált szorongás szindrómám van" - árulta el a Csillag születik egykori ítésze.

Először 2011 őszén jelentkeztek a tünetei, egy éjszaka, amikor akkori barátnője mellett felébredt, de idegennek tűnt számára a nő arca. A folytatás pedig szinte szürreális: saját maga, saját személyisége is idegenszerűnek tűnt neki. Csak egy idegen nő és férfi feküdt egymás mellett. Később a kritikust fo­lyamatos sírás kínozta, de nem az a fajta könnyezés, amitől megkönnyebbül az ember. Mindennap, minden percben, öt hónapon keresztül zokogott. Elemi fájdalmat érzett, magányt és szorongást, a neurózisa hónapjai alatt az a kegyetlen felismerés kerítette hatalmába, hogy az öngyilkosság nem is olyan borzasztó dolog, hanem egy vészkijárat.

"Addig úgy gondoltam, az rettenetes dolog, hogy emberek végül oda jutnak: meg akarják ölni magukat. Szeretek élni, így sosem gondoltam arra, hogy öngyilkos akarok lenni. És akkor jött a neurózis, és megértettem az öngyilkosság lélektanát, megértettem, hogy valaki hogyan lesz öngyilkos, megértettem, az öngyilkosság nem egy borzalmas dolog, ami sajnos megtörténik időnként, hanem egy hatalmas vívmány. Egy hatalmas kulturális vívmány, amit az ember elsajátított.

Ha az orvostudomány nem tudná elvenni tőlem ezt a szorongást, akkor marad a kötél. Eljuthattam volna odáig, hogy megteszem. Ha nem marad reményem arra, hogy a fenntarthatatlan állapotot megváltoztassam, akkor meg kellett volna tennem

- mondta Puzsér Róbert.