Szörnyű, mit tett a pártfogoltja a budapesti asszonnyal

Furcsa történetről értesült a Ripost. A főváros XVII. kerületében élő D. Mária Magdolna inkább magától vonja meg a falatot, hogy másnak adhasson. Amikor meglátta egy padon dideregni korábbi szomszédját – nevezzük Sándornak –, neki is felajánlotta a segítségét.

„Ismertem, hiszen évekkel korábban, még máshol, a feleségével és a gyerekével a szomszédomban lakott, a családjával nagyon jó viszonyt ápoltam” – mesélte Mária a Ripost-nak. Kiderült: a felesége kitette a férfit, mert alkoholproblémái vannak, elveszítette a munkáját, már megjárta az elvonót is.

Mária a korábbi barátságra való tekintettel felajánlotta a férfinak, hogy – bár nem nagy a lakása – aludjon nála, nehogy megfagyjon éjszaka.

„Bejött hozzám, én pedig gondozni kezdtem” – mesélte a jótét asszony.

„Felvettem a kapcsolatot az édesanyjával, akit szintén régről ismertem, és megegyeztünk Sanyival, hogy nálam lakhat, munkát keresünk neki és visszaszerzi a családját. Az anyja felajánlotta, hogy fizet a fia helyett 40 ezer forint lakbért. Tudni kell, hogy én nyugdíjas vagyok és gyámságba vettem egy kínai kisfiút, aki velem él. Egy matracot tudtam adni Sanyinak, de tudott tisztálkodni és enni, még kulcsot is kapott a lakásomhoz. Sikerült neki munkát is találni.”

A férfi anyja hamarosan talált egy albérletet, ahová két havi kaució kifizetése után Sándor beköltözhetett volna.

„Rendbe jöhetett volna az élete, de mindent tönkretett” – folytatta Mária. „Tudta, hogy a kisfiú szüleitől kapok tartásdíjat, úgy 155 ezer forintot, és azt is, mikor érkezik a pénz. Azon a napon a pénzt az asztalra tettem és intéztem a dolgomat. A gyermek már lefeküdt aludni, mire megérkezett Sándor, és kabátban leült. Kérdeztem tőle, miért nem veszi le a kabátját, erre azt mondta, még dolga van. Amikor az asztalhoz léptem, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet, hatalmas fájdalmat érkeztem. Sándor hátulról, ököllel fejbe vert.

Ömleni kezdett a vérem, leszédültem a földre, és mire feleszméltem, eltűnt és vitte magával a pénzt is. Lehet, hogy ezt kitervelte, és az albérletre kellett a pénz, ezért várakozott kabátban, nem tudom…”

Mária a szomszédban kért segítséget, hívták a mentőket és a rendőröket. A gyermek felügyeletét azonban senki nem vállalta, amíg őt ellátják, ezért a támadója édesanyját hívta el.

„Térden állva könyörgött, hogy ne jelentsem fel a fiát, de a rendőrség hivatalból feljelentést tett. A furcsa az, hogy Sándor a támadás után nem sokkal felhívott, talán tudni akarta, élek-e még. Sajnálom őt nagyon és nem haragszom, de a történteket már nem lehet megmásítani.”