Erőss Zsolttal halála után is levelezett a felesége

Égi jelek érkeztek a hegymászóról.

gyász

család

film

mozi

tragédia

A Himalája nyolcezer méteres csúcsai közt meghalt magyar hegymászóról, Erőss Zsoltról, pontosabban az elvesztésével járó családi tragédiáról készített filmet Magasságok és mélységek címmel Csoma Sándor. Ahogy mesélte, munkájában több olyan jel is segítette, ami nem lehetett véletlen.

Két napra rá, hogy elolvastam Révész Szilvia A hópárduc felesége című interjúkötetét, amelyben az özvegyen maradt Sterczer Hilda a gyász feldolgozásáról vall, összefutottam vele egy XI. kerületi élelmiszerboltban. Tudtam, hogy nekik Mogyoródon van házuk, úgyhogy furcsa volt, mit keres a lakásom tőszomszédságában. Ekkor határoztam el, hogy odamegyek bemutatkozni, mert nem véletlenül sodorhatta a sors az utamba. Amikor pedig megmondtam a nevem, tátva maradt a szája, mert ők Körösi Csoma Sándorról nevezték el a fiukat

– emlékezett vissza a rendező, hogyan kezdődött el a közös munka a filmen.

Csoma Sándor rendező (balra) és a főszereplő Trill Zsolt a Cinefesten (Fotó: Wolf Géza)

A következő hihetetlen egybeesés az volt, amikor Tapolyai Emőke pszichológus, aki átsegítette Hildát a gyászon, a karácsonyi asztalnál mesélt a családjának arról, hogy a készülő filmben az ő karaktere is megjelenik majd, és kiderült, hogy a vője éppen erről írt dalt.

Balla Gergő, a Platon Karataev együttes frontembere Emőke lányának a férje, és ahogy Emőke beszélt nekik a filmről, majdnem leesett a székről, mert az ő számában is magasságok és mélységek, hegyek és hit szerepeltek. Rögtön írt nekem, és átküldte a dal demóverzióját, ami tényleg annyira egybevágott a mi dolgainkkal, hogy végül ez lett a stáblista alatt megszólaló főcímzene.

A pszichológus egyébként úgy segítette át Hildát a férje halála utáni rettenetes időszakon, hogy azt kérte, levelekben kommunikáljon Zsolttal, felidézve az első találkozásukat ugyanúgy, mint az akkori érzéseit, vagyis egyfajta naplót vezetett. Az így született nagyon intim leveleket a forgatást megelőzően Hilda átküldte Csoma Sándornak, egyedül ő olvashatta el ezeket az önváddal, halálvággyal és fájdalommal teli sorokat, amik sokat segítettek rendezői munkájában.

Ezeket belevittük a filmbe, természetesen Hilda engedélyével, így aztán az sem csoda, hogy amikor megnézte a kész művet, többször is elsírta magát. Ahogy újra átélte azt a kínt, hogy szinte végig kellett asszisztálnia a férje halálát, gyakorlatilag tehetetlenül, az újra és újra könnyeket csalt a szemébe

– idézte fel a fájdalmasan megható pillanatokat Csoma Sándor.

A rendező viccesen azt is a különleges jelek közé sorolja, hogy amikor a film bemutatójára érkeztek a miskolci Cinefestre, az autóban megszólalt az Ámokfutók Szomorú szamuráj című száma, amelynek szövegében ugyanúgy benne van a Csomolungma és a féllábas hegymászás is, mint a Magasságok és mélységekben.