Müller Péter: Különös léthelyzetben van most az emberiség

Müller Péter az egyik, ha nem a legnépszerűbb kortárs író: könyvei már több mint egymillió példányban keltek el. Műveit számos formában feldolgozták. Nemrégiben egy színháztörténeti pillanatnak lehettek tanúi a nézők, amikor az Isten bohócai című könyv ihlette balettelőadáson elhallgatott a zene és megszólalt a szerző szívhangja. A Kossuth-díjas író sok nehéz időt megélt. Most arról kérdeztük, mire számíthatunk 2023-ban. 

Ebben az évben már a 87. életévét tapossa Müller Péter, de még mindig fáradhatatlanul rója az országot, eleget tesz a meghívásoknak. Mint mondja, boldoggá teszi, ha egy-egy előadásán, találkozón az emberek szárnyalnak, jól érzik magukat. 

- mondja. Egykor voltak világmegváltó ambíciói - kinek nem? -, de ezt már föladta. Úgy véli, senki nincs abban a helyzetben, hogy megváltsa az emberiséget. 

- teszi hozzá. Ami a korát illeti, azzal elégedett. Az ember egész életedben csak megy előre, napról napra, évről évre, tolja magad előtt az élet eseményeit, nem tudja, mi lesz, reménykedik, vágyódik, fél, akar, hisz…  és amikor mindez már valósággá válik, akkor összeáll az egész kép és érti, mi miért történt úgy, ahogyan történt, megérti a sorsfeladatát. A saját sorsát két szóban foglalja össze: játék és szerelem. 

- teszi hozzá. Arra a kérdésre, van-e, amit megbánt, amit talán másképp kellett volna tennie, azt válaszolja: "Mivel az én hatalmas karmikus történetem még folyamatban van, ezt én most nem tudhatom. Most úgy élem meg, hogy semmi ilyet nem tudok mondani. Meg kellett élnem mindent! A vesztembe rohanásomat is. Semmit nem bántam meg."      

Számos könyve közül szívéhez az Isten bohócai áll legközelebb, mert ez egy önvallomás, ebben járt legközelebb önmagához. 

Megélte a második világháborút, 1956-ot, a szocializmust és a rendszerváltozást, de azt gondolja, ilyen idők, amiket most megélünk, még nem voltak. 

- mondja. Az embereknek persze kicsit az az érzésük, hogy a fejük fölött történnek a dolgok és nincs beleszólásunk, de ez természetes is. "Ha nekem fáj a fejem, az baromira fáj, tudom, hogy miről beszélek. Én fájok. Az viszont, hogy fájdalmat érzek a hazám és az emberiség sorsa miatt, távoli fogalom, nem megragadható. Azt, hogy baj van, az ember a saját testében, lelkében, életében éli meg. Ezért érezhetjük üresnek és felszínesnek, amikor valaki osztja az észt és okos tanácsokat ad." 

A környezetszennyezés, a háborús fenyegetés, a Föld egyes részein tapasztalható éhezés ijesztő jelek, ahogyan az is, hogy sokan úgy érzik, elidegenednek egymástól az emberek. Hogy mi lehet az egyén taktikája ebben a nehéz helyzetben? 

Müller Péternek ennek ellenére meggyőződése: az ember úgy van kitalálva, hogy mindig meglátja a napfényt az alagút végén. 

- ad reményt az író.