„Életek múlhatnak azon mikor, mit és hogyan teszek” – Nagy László közel 10 éve dolgozik Eltűntkeresőként

Vannak, akik hivatásukból adódóan oda mennek, ahonnan mások menekülnek: ők a tűzoltók, rendőrök, mentők, vagy épp az eltűnt személyeket kereső civilek. Nagy László közel 10 éve csatlakozott az eltűntkeresők közé, önkéntes alapon. A Tiszaderzsen élő férfit egy Pesten eltűnt kislány ügye rántotta be a keresés világába, még 2014-ben, akinek megosztotta eltűnését Facebookon. Azóta már saját oldalt vezet és közel tízezer eltűnéses ügye volt.

„El kell fogadnom azt, hogy nem tudok mindenkit megmenteni”

 – nyilatkozta a Ripostnak László, aki jelenleg egy könnyűszerkezetes lakásokat építő cégnél dolgozik, de nem ritka, hogy munkaidőben is kap több riasztást eltűntekről.

László létrehozta az Eltűnt Személyes Keresése Facebook oldalt, de mostanra már nem csak ott osztja meg az eltűnéseket, hanem valóban részt is vesz személyesen a keresésekben.

„Ez egy komplex, szinte mindent magába foglaló és pokoli nehéz munka. Iszonyú nehéz terepen, erdőkben, vízen, hegyeken, völgyeken, esőben, fagyban vagy tűző napon több órán át, több kilométert gyalogolni vagy több ezer hektáros részeket átkutatni valakiért" – mondta László, akinek nehezen, de tudatosítania kellett magában, hogy bármilyen jól is végzi a munkáját, mindenkit nem tud megtalálni és megmenteni, ha viszont sikerül, az mindennél többet ér.

– vallott a szakma nehezéről.

„Együtt örülök vagy sírok a családdal, ha vége a keresésnek”

Fontosnak tartja azonban kihangsúlyozni, hogy a munkája nem helyettesíti a hatóságok szerepét, de úgy gondolja szükség van arra, amit végez a közösségi médiában és a terepen, hiszen egyfajta közvetítő a rendőrség és az emberek között.

– fogalmazott.

„Mikor megvan valaki a munkám mint eltűntkereső véget ér, a rendőrök lepapíroznak, a kutató mentők visszavonulnak az állomáshelyre, mindenki hazatér, én viszont itt maradok a hozzátartozókkal, bárhogy is érjen véget egy keresés. Ha sikeres, együtt örülök velük, ha tragédiával ér véget együtt osztozom velük a fájdalomban" – tette hozzá az eltűntkereső, aki szerint a munkája tud csodálatos, de pokoli is lenni, így annak, aki hasonlóval szeretne foglalkozni azt üzeni, hogy jól gondolja át mibe vágja a fejszét.

– zárta gondolatait a hétköznapi hős, aki vallja, ha egyszer megfogja egy hozzátartozó kezét és segít neki, akkor többet nem engedi el.