Csodás evolúció: egy új technológiának köszönhetően megnézhetjük, mit csinált az ember 300 ezer éve

Hoppá: a digitális rekonstrukció segítségével lehetővé válik az evolúció megértése. Az emberi evolúció 300 ezer éves múltjának eddig nem ismert részletei tárulhatnak a szemünk elé a számítógépes rekonstrukció technikájának köszönhetően. 

Az evolúció során a fajok összetétele folyamatosan változik: átalakulnak, új fajok keletkeznek és halnak ki. Az ember mindig is kíváncsi volt ezekre a változásokra, s most a digitális rekonstrukció új perspektívákat nyújt a részletek megismerésében.

Erre jó példa a sziklafelületek, barlangrajzok technikai vizsgálata. Jan Simek, a Tennessee Egyetem professzora és munkatársai az Antiquity folyóiratban tették közzé ezt alátámasztó felvételeiket, melyeket ITT nézhetsz meg.

Az emberi formákat és állatokat ábrázoló motívumok az Észak-Amerikában található legnagyobb ismert barlangképek közé tartoznak, és az alvilág szellemeit ábrázolhatják. Az egyik képen egy közel 3 méter hosszú, gyémánthátú csörgőkígyó rajza látható, amely az Egyesült Államok délkeleti részén élő őslakosok szent állatként tisztelnek. A következő fotó egy emberi alakot mutat be, amelynek hossza több, mint 1,8 méter. 

Megtudtuk: a barlang mennyezete mindössze 60 centiméterre helyezkedik el az aljától, ami lehetetlenné teszi a hatalmas méretű képek ideális megtekintését. Így kizárólag a fotogrammetriának nevezett technikával lehet vizsgálni ezeket a rajzokat. Ennek a számítógépes technikának az a lényege, hogy egy tárgyról vagy helyről több ezer, egymást átfedő fényképet készítenek különböző szögekből, majd digitálisan kombinálják azokat 3D-ben. A fotogrammetria egy olcsó technika, amelyet a régészetben egyre gyakrabban használnak műtárgyak, épületek, tájak és barlangok rögzítésére. Simek professzor csapata 4 méterrel „leengedte” a barlang padlóját, ami elég ahhoz, hogy a teljes motívumok először megjelenjenek.

A barlangrajzok szinte  minden kontinensen megtalálhatóak, és akad köztük, amelyik 64 000 éves. Valószínű, hogy a múltban készített sziklaművészetnek csak elenyésző százalékáról tudunk. A pigmentek elhalványulhatnak és eltűnhetnek, a  vékony metszetek semmivé válhatnak, a barlang falai pedig összeomlanak, vagy karbonátlerakódások és  iszap rétegek  borítják be őket. Ezeket a modern, digitális technológia nélkül nem láthatjuk. 

A fentvázolt technikai megoldásnál maradva, a kutatók lefényképezték a barlang egyik részét, majd digitális képjavító szoftvert használva sikerült feltárniuk egy olyan kézi sablont, ami mintegy 64 000 éves, ám a barlangban folytatott 70 évnyi intenzív tanulmányozás során még nem derült rá fény. Egészen mostanáig, amikor is megjelent a digitális rekonstrukció segítségével a számítógép képernyőjén.

A barlangok sötétjében  a barlangrajzokat csak 1979-ben fedezték fel Észak-Amerikában, több mint egy évszázaddal az európai felfedezés után. Alapanyag, felfedezni való van bőven: mintegy 500 európai barlangról ismert, hogy pleisztocén korszakból származó barlangrajzot tartalmaz.