Megrendítő vallomást tett a Kossuth-díjas színész: „Azt hittem, hogy a koronavírus miatt megyek el”

Minél tovább él az ember, annál több mindent tapasztal. Elmúlt 84 évében volt mit tanulnia a Kossuth-díjas Koncz Gábornak. A Borsnak mesélt érzéseiről ezen a jeles napon. 

„Méltósággal megöregedni. Ez talán a legfontosabb képesség, amit egy színésznek meg kell tanulnia. Úgy éltem az életemet, ahogy a nagy öregektől tanultam, és négy dolog volt, amire egész életemben odafigyeltem, hogy mindig meglegyen. Egészséges önbizalom, a tartásom, hitelem és talán ami a legfontosabb, az alázat” – részletezte büszkén Koncz Gábor, hogy milyen irányvonalak szerint élte az elmúlt több mint 8 évtizedet.

A színművész számára egyébként elfogadhatatlan, hogy a mai fiatal színésznők reklámot csinálnak a terhességükből. De annak sem örül, hogy férfi kollégái húsz évvel ezelőtti történeteket találnak ki, hogy valakik lehessenek. 

„Hiányoznak a legendák. Nézem a Magyarok című filmet a tévében és látom azokat a nagy embereket, akikkel együtt dolgozhattam. Elkeserítő, hogy ezekben a filmekben alig látok már élő kollégát. Az a baj, hogy amire az ember megtanulja az élet nagy dolgainak megoldását, addigra már nem marad ideje megélni ezeket a dolgokat. Ez pesszimistának hangzik, de az biztos, hogy ameddig élek, addig optimista maradok! Én azt hittem, hogy majd a koronavírus miatt megyek el. A Covid meg a háború óta hiányzik az emberekből a boldogság, a nevetés. Ezt kell valahogy visszanyerniük” – tette hozzá Koncz Gábor.