Megtaláltuk a pólósok külföldi kapitányát!

Ha mi vagyunk a császárok a vízilabdában, akkor lehet-e külföldi a főcsászárunk?

Nagyjából így hangzik a dilemma, amióta Benedek Tibor kapitány bejelentette, hogy távozik a válogatott éléről. Ha futballról lenne szó, akkor a válasz teljesen egyértelmű, ott egyértelműen behozatalra szorulunk, a hazai fociműhelyekben ugyanis mindig holnapra ígérték a csodát.

Aztán egyszer csak már több évtizede nem akart holnap lenni – ezzel szemben a vízilabdás érmek (ha nem is az aranykor ritmusában), azért jöttek. Még akkor is, ha mostanság a balkáni iskolával nehéz felvenni a versenyt, Lineker után szabadon akár azt is mondhatnánk, hogy a vízilabda az a furcsa játék, amit medencében úszva és egymást taszigálva játszanak nagydarab palik és a végén mindig a szerbek/montenegróiak (hol meg egybehegesztve) nyernek. Persze, a tripla olimpiai arany idején ezt akár a magyarokra is átírhattuk, ami azért szívmelengető dolog.

Na de akkor ki legyen a kapitány, kivel folytatódjon a kizárólag magyar szakemberekből álló névsor? Legyen spanyol (ők is inkább futballban jók), orosz (ők meg másban), szerb – ez már izgalmasabb. Magunk részéről nem értünk a vízilabdához (sem), de azért a bazi nagy fejtörő és főnökkereső közben bedobnánk mi is egy nevet.

Jack Sparrow!!!

Először is kapitány, másrészt a kalózkodás a vízilabdához hasonlóan vizes sportág, harmadjára az sem utolsó, hogy ráér. A szakmai résznél kicsit megakadtunk, hogy megvannak-e a szükséges skilljei, de aztán rájöttünk, ő aztán mindenhez ért.

Vagy ahogy a székelyek mondják, mindenhez is. Ha mégis ragaszkodnánk a valódi szakemberhez, akkor szerény véleményünk szerint olyan van nekünk is – és ennek tényleg örüljünk.