Unokatestvérek hunytak el a tragikus üllői vonatbalesetben

Sikertelenül próbálta megmenteni unokatestvére életét egy gyürei férfi, így mindketten a vonat kerekei alatt lelték halálukat Üllőn. R. Csaba és T. Csaba gyerekkoruk óta azt tervezték, hogy ha felnőnek, együtt fognak dolgozni. A családjaiktól távol, mintegy 285 kilométerre találtak munkát útépítőként.

vonat baleset

R. Csaba és T. Csaba sokak szerint becsületes munkásemberek voltak. Most az 1200 lelket számláló Gyürén mindenki őket gyászolja. Ott laktak a családjaikkal, de a megélhetés miatt sokat voltak távol otthonról, csupán kéthetente mentek haza. A múlt hétvégén történetesen a munkáltatójuk által biztosított szálláson maradtak - írja a Bors.

Láthatták a szerelvényt

Az útépítőként dolgozó unokatestvérek a vasárnap délutáni szórakozásból indultak vissza a bérelt házba, ahová már nem érkeztek meg. Egy üllői vasúti átkelőben a piros jelzés ellenére megkíséreltek átmenni. A vágányszakasz jól belátható, tehát észlelniük kellett a szerelvény érkezését, vélhetően úgy gondolták, hogy időben átérnek. Talán így is lett volna, ám R. Csaba a sínben megbotlott és hanyatt vágódott. T. azonnal a szeretett rokon segítségére sietett, és megpróbálta őt elhúzni, sikertelenül. Mindkettőjüket elütötte a vonat, azonnal meghaltak.

Hat gyermeket nevelt

A Bors úgy tudja, a férfiakkal dolgozott. R. fia is. A rokonok most teljesen összetörtek.

– Nem is kívánhattam volna jobb apát – zokogott Margó, R. leánya.

– Mindig azon volt, hogy gondoskodjon rólunk. Soha nem vetette meg a munkát, neki csak az számított, hogy mindent megadjon nekünk

– mondta a gyászoló.

R.-nek két vér szerinti gyermeke született az első párjától, viszont a későbbi élettársa még négyet hozott a kapcsolatba, így hatan tekintettek egymásra testvérként.

Együtt temetik őket

Az egyik, neve elhallgatását kérő rokon kifejtette: a két Csaba már gyerekkorukban azt tervezte, hogy egyszer közös vállalkozást alapítanak.

– Sülve-főve együtt voltak, olyanok voltak egymás számára, mintha nem is unoka-, hanem édestestvérek lettek volna. Együtt nőttek fel, és most együtt is kell őket eltemetnünk. Egyiküket sem hibáztatjuk a tragédia miatt, tudjuk, hogy őszintén szerették egymást. Szerintem ők is azt akarnák, hogy a rokonság közösen gyászoljon, és úgy emlékezzünk rájuk, mint a családot összetartó férfiakra – csuklott el a hölgyrokon hangja.