Késik a negyedik csere, meddig tart a kínlódás a pályán?

A mai felgyorsult tempójú futballmeccsek egyik legnagyobb problémája, hogy a 90 perc letelte után a játékosok a fáradtság miatt egyre többször kérnek ápolást, sok esetben valósággal csúsznak-másznak, vagy éppen fájdalmas arccal baktatnak a pályán.

A három cserelehetőségüket már a rendes játékidőben kihasználó edzők pedig kénytelenek a pálya széléről tehetetlenül szemlélni a görcsbe rándult lábbal kínlódó focistáikat. A helyzeten a nézők is egyre többet bosszankodnak, mivel így a kétszer 15 perces ráadásban a sok  játékmegszakítás miatt szinte lehetetlen igazi futballról beszélni.

Fociberkekben hamar népszerűvé vált az az ötlet, amely lehetővé tette volna, hogy a 90 perc lefújását követően negyedik cserejátékos kocogjon a gyepre. A tervet neves játékosok és edzők is örömmel fogadták, az elképzelés egyik legfőbb támogatója Joachim Löw német szövetségi kapitány volt.

A szabályalkotó guruk a elkaszálták az újabb cserét

Az IFAB, a labdarúgás szabályalkotó testülete a közelmúltban ugyan elgondolkodott a javaslaton, ám végül másodszor is elkaszálta az edzők és a játékosok számára kifejezetten szimpatikus újítást. A focisták mindenesetre nem ilyen maradiak: a labdarúgókat képviselő érdekvédelmi szervezet, a FIFPro nagy többséggel voksolt a negyedik cserelehetőség bevezetése mellett.

A futballisták legutóbbi tanácskozásukon arról is gondoskodtak, hogy a szabályalkotó guruk homlokán még több ránc legyen. A játékosok 84 százaléka ugyanis igennel szavazott arra, hogy a negyedik csere már a rendes játékidőben bevethető legyen. Ahogy ilyenkor mondani szokták: a történetnek vélhetően folytatása következik.