Katar szerepe kulcsfontosságú

A karmelita kolostorban fogadta Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn Tamím bin Hamád al-Száni katari emírt, aki augusztus 20-án érkezett Budapestre az atlétikai világbajnokság alkalmából. Az MTI közlése szerint a felek plenáris tárgyalást tartottak Varga Mihály pénzügyminiszter, Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Máté János, a Miniszterelnöki Programirodát vezető államtitkár, valamint Korom Ferenc, Magyarország dohai nagykövete részvételével.

A két ország vezetője ezután a Parlamentbe is ellátogatott, ahol megtekintették a Szent Koronát és a kornázási jelvényeket az Országház Kupolacsarnokában.

Hazánk és az Öböl-menti ország kapcsolatai egészen az 1990-es évekre nyúlnak vissza, ám a két ország közötti együttműködés a 2000-es évek elején lendült fel igazán. Az ukrajnai háború azonban még szorosabb kapcsolatokat eredményezett, ugyanis a konfliktus okozta energiaválság következtében hazánk is igyekszik bővíteni energiabeszerzési kapacitásait.

Emellett egyes értesülések szerint a katari állam is érdeklődik a Liszt Ferenc repülőtérbe való befektetési lehetőségek iránt. Magyarország és Katar között az együttműködés évről évre egyre nagyobb méreteket ölt: tavaly 15 százalékkal nőtt a Katarba irányuló magyar export, amelynek következtében rekordösszeget, 69 millió dollárt ért el. A teljes áruforgalomban is növekedést mutatnak a statisztikai adatok: 24 százalékkal, 76 millió dollárra nőtt.

Tamím bin Hamád al-Száni a Sándor-palotában is járt, ahol Novák Katalin köztársasági elnök fogadta ünnepélyes keretek között. Novák Katalin Facebook-oldalán arról számolt be, a Magyarország és Katar közötti együttműködési lehetőségek kerültek középpontba a tárgyalás során.

„Katar és Magyarország is bőven tapasztalta, tapasztalja a nemzetközi liberális mainstream gátlástalan nyomásgyakorlását. Mindez megerősíti stratégiai partnerségünket és elkötelezettségünket a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd szükségessége mellett” – írta Facebook-oldalára Szijjártó Péter a találkozót követően. Hozzátette: „patrióták vagyunk, ezzel együtt tiszteljük egymást, egymás történelmét, kultúráját és vallását. Ez elég erős alapot ad együttműködésünknek, amit ma megerősítettünk Lolva Al-Hater nemzetközi együttműködési miniszterrel”.

Oroszország és Irán után a világ harmadik legnagyobb földgáztartalékával rendelkezik a közel-keleti Katar, nem véletlen tehát, hogy az ukrajnai háború következtében egyre jobban felértékelődött a szerepe az energiabiztonság területén. Az arab monarchiával hazánk is jó kapcsolatokat ápol, a tervek szerint 2027-től már az Öböl-menti országból is érkezhet földgáz Magyarországra. A Magyar Nemzetnek Szalai Máté, az olaszországi Ca’ Foscari Egyetem posztdoktori kutatója beszélt a magyar–katari kapcsolatok alakulásáról. Sayfo Omart, a Migrációkutató Intézet vezető kutatóját pedig az arab monarchia közel-keleti és globális szerepéről kérdeztük.

Hirdetés

– Katar különösen fontos szerepet játszhat a magyar és európai energiabiztonságban, tekintettel arra, hogy a kis ország a világ harmadik legnagyobb földgázkészletével és a legnagyobb folyékonyföldgáz-szállítási kapacitásokkal rendelkezik. Az energián túl más gazdasági területeken is mélyül az együttműködés Magyarország és Katar között, például a kereskedelem, a befektetések területén bizonyos szektorokban. Egyes értesülések szerint a katari állam is érdeklődik a Liszt Ferenc reptérbe való befektetési lehetőségek iránt – magyarázta a Magyar Nemzet megkeresésére Szalai Máté, az olaszországi Ca’ Foscari Egyetem posztdoktori kutatója.

A magyar–katari diplomáciai kapcsolatok egészen az 1990-es évekre nyúlnak vissza, ám a két ország közötti együttműködés a 2000-es évek elején lendült fel igazán: megnyíltak a nagykövetségek Dohában és Budapesten, továbbá 2002-től egy sor megállapodást írtak alá a felek, egyebek mellett kereskedelem, idegenforgalom és oktatás területén.

A konfliktus okozta energiaválság következtében hazánk is igyekszik bővíteni energiabeszerzési kapacitásait, amelynek eredményeként Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a magyar–katari gazdasági vegyes bizottság múlt hónapban megtartott harmadik ülésén ismertette, akár már 2027-től érkezhet Magyarországra a katari cseppfolyósított földgáz (LNG) – amelynek volumene akár milliárd köbméteres méretű is lehet.

A két ország együttműködésének fokozódását a számok is igazolják: tavaly 15 százalékkal nőtt a Katarba irányuló magyar export, amelynek következtében rekordösszeget, 69 millió dollárt ért el. A teljes áruforgalomban is növekedést mutatnak a statisztikai adatok: 24 százalékkal, 76 millió dollárra nőtt. Ahogy arra Szalai Máté rámutatott, Katar érdeklődik a Liszt Ferenc reptérbe való befektetési lehetőségek iránt, emellett a magyar kormány is szívesen látná őket stratégiai partnerként – erről Orbán Viktor miniszterelnök beszélt dohai látogatása során még májusban.

Hogyan változtatta meg Katar pozícióját az ukrajnai háború?

Az Öböl-menti államok azonban nemcsak hazánk számára értékelődtek fel az elmúlt időszakban, hanem az Európai Unió egészének. Tavaly novemberben Németország 15 évre szóló gázvásárlási megállapodást kötött az állami tulajdonú Qatar Energy kőolajat és földgázt biztosító vállalattal. Az egyezmény értelmében a nyugat-európai ország 2026-tól évente kétmillió tonna LNG-t kap az arab országtól. A katari–német gázmegállapodásra győzelemként tekintenek a szakértők, ugyanis az európai kormányok zöme vonakodik hosszú távú szerződéseket kötni, attól tartva, hogy a hatalmas gáztartalékkal rendelkező országok túl sokáig fognak ragaszkodni a fosszilis tüzelőanyagok használatához. Szaad al-Kaabi katari energiaügyi miniszter ugyanakkor arról beszélt korábban, hogy bár egyes álláspontok szerint 2050-ben már nem lesz szükségünk gázra, az igények még inkább növekedni fognak. „Gázra van szükség kiindulási alapként a szél- és a napenergia előállításához, hiszen a nap nem süt állandóan és a szél sem fúj állandóan” – fogalmazott.

Noha Katar az Egyesült Államok után az Európai Unió második legnagyobb LNG-beszállítója, az arab ország számára még mindig az ázsiai országok jelentik a legnagyobb bevételt: az év elején az arab ország tette ki Ázsia LNG-behozatalának több mint 70 százalékát. Elsődleges felvásárlói a katari gáznak Dél-Korea, India, Kína és Japán.

Az energiabiztonság mellett Katar esetében a fegyverimportról is érdemes szót ejteni – tekintve, hogy 2018 és 2022 között India és Szaúd-Arábia után Katar vásárolta a legtöbb fegyvert. Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója lapunknak elmondta, az arab ország fegyvereinek több mint 40 százalékát az Egyesült Államoktól szerzi be, mintegy 30 százalékát Franciaországtól, majd Olaszország következik a sorban. Ez pedig azt jelenti, hogy bár a többi Öböl-országhoz hasonlóan Katar is igyekszik diverzifikálni külkapcsolatait, a biztonsága szavatolása érdekében nem fog hátat fordítani a Nyugatnak.

Védtelen ország a Közel-Keleten

Katar 1971-ben függetlenedett az Egyesült Királyságtól, a jelenleg is uralkodó al-Táni családnak köszönhetően. A nemzetépítés már ekkoriban elkezdődött, a fordulatot azonban az 1990-es év hozta el a monarchia történelmében, amikor Irak megszállva Kuvaitot, kirobbant az első öbölháború.

– nyilatkozta lapunknak Sayfo Omar.

Sayfo Omar kiemelte, kulturális szempontból nem sokban különbözik Katar és Szaúd-Arábia. A kis területű ország társadalmának magját ugyanis olyan – eredetileg beduin nomád – törzsek alkotják, amelyek az Arab-félszigetről származnak, tehát etnikailag és vallásilag is megegyeznek a szaúdiakkal. Az apró monarchia, pontosabban az al-Táni család számára éppen ezért fontos a nemzetépítés, amelynek része az is, hogy a polgároknak folyton bizonyítsák: Katar fontos és befolyásos ország.

Nemkívánatos külpolitika

Sayfo Omar ugyanakkor rámutatott, Katar sok ellenséget is szerzett azzal, hogy méretein túlmutatva igyekezett magát felírni a térképre. A monarchia több konfliktusban is közvetítőként lépett fel: 2008-ban Katar közbelépésével sikerült elkerülni a polgárháború kialakulását Libanonban, valamint az Egyesült Államok és az afganisztáni tálibok közötti tárgyalások is az arab ország fővárosában, Dohában indultak újra. Katar továbbá jelentős beruházásokat is hajtott végre azokban az országokban, ahol közvetítői szerepet vállalt, nem beszélve a nagymértékű támogatásról, amely szintén növeli a monarchia vonzerejét. Az afganisztáni kivonulás után mintegy 50 millió dolláros segélyt, továbbá körülbelül 188 tonna élelmiszert és orvosi eszközöket kapott Kabul Dohától. Libanon sem maradt ki a sorból: 2008-ban Doha az újjáépítésre helyezte a hangsúlyt, majd a 2020-as bejrúti robbanások után ismét támogatások sorát nyújtotta a közel-keleti országnak. Katar palesztin belharcokba közvetítői szerepben bekapcsolódva is igyekezett még nagyobb politikai befolyásra szert tenni.

Sayfo Omar szerint mindez azért jelentett veszélyt a környező hatalmakra nézve, mert az iszlamisták más kormányok autoritását kérdőjelezték meg, emellett Katar felületet biztosított nekik az al-Dzsazírán. Belpolitikailag Katar számára ez azért is volt fontos, mert így ellensúlyozni tudta a Szaúdi vahhabizmus, és így a szomszédos királyság politikai befolyását. Részben a Muszlim Testvériségen, részben más csoportokon keresztül, Katar a 2010 decemberében kirobbant arab tavasz idején ellenzéki csoportokat kezdett támogatni Líbiában, Egyiptomban, Tunéziában és Szíriában is.

Noha az arab tavasz során háromféle irányba indultak el az országok, sehol sem jött el a jólét, a béke és a stabilitás időszaka. Tunéziában megbuktatták az 1987 óta elnöklő Zín el-Ábidín ben Ali elnököt, ám az őt követő, Katar barátságát élvező Ennahda Mozgalom párt pozíciója is hamar meggyengült. Egyiptomban a Katar által támogatott, Muszlim Testvériség színeiben induló Mohamed Murszi vette át az elnöki tisztséget, akit a jelenlegi államfő, Abd el-Fattáh esz-Szíszi buktatott meg. Szíriában pedig hamar kiderült, hogy az ellenzék nem képes megszervezni önmagát, így a 2000 óta elnöklő Bassár el-Aszad elnök vezeti továbbra is az országot.

– összegezte Sayfo Omar.

Hozzátette: a monarchiával való ellenségeskedés 2017-ben csúcsosodott ki, amikor Szaúd-Arábia az Egyesült Arab Emírségek és Egyiptom támogatásával blokádot hirdetett Katar ellen – egyebek mellett a Muszlim Testvériség támogatása, illetve szaúdi részről a Doha és Teherán közötti erősödő kapcsolatok miatt. A lépés azt jelentette, hogy megszakították kapcsolataikat Katarral, repülőjáratait nem engedték be a légterükbe, továbbá Szaúd-Arábia szárazföldi határait is lezárta szomszédja irányába. Rijád 2021-ben jelentette be az Egyesült Államok, Kuvait és Omán irányából érkező nemzetközi nyomás következtében, hogy megszünteti a blokádot.

Politikai térnyerés a soft power segítségével

– foglalta össze az Öböl-államok nagyhatalmi kapcsolatait kutató Szalai Máté a dohai külpolitika fókuszait.

Katarban ugyanis tavaly rendezték meg a labdarúgó-világbajnokságot, és bár számos bírálat érte az arab országot az emberi jogok helyzete miatt, egyértelműen sikeresen használta fel a sporteseményt a soft power részeként politikai céljainak előmozdítására. Körülbelül 17 milliárd dollárral növelte gazdaságát és mintegy négy százalékkal növelte GDP-jét. A bírálatok ellenére a katari világbajnokságnak hatalmas visszhangja volt világszerte, több nemzetközi lap úgy emlékezett meg róla, mint a világtörténelem egyik legnagyobb világbajnoksága.