Nem meglepő, hogy a baloldali pártok, a Soros Györgyhöz köthető NGO-k, az Európai Unió intézményei és számos nyugat-európai politikus is támadást intézett a magyar gyermekvédelmi törvény ellen már a parlamenti elfogadása előtt. Az a vehemencia és agresszivitás azonban, amit az utóbbi hónapokban tapasztaltunk, arra utal, hogy
a törvénnyel telitalálatot kapott az LMBTQ-lobbi.
A nyugati világban – és nem csupán a tengeren túl – már az Európai unió határain belül is gőzerővel tör előre az emberek nemi önazonosságát elbizonytalanítani igyekvő tudatformálás, legfőképpen a fiatalok körében, az óvodás kortól kezdve.
Ezt a hazánkat is elérő folyamatot törte meg a magyar kormány a gyermekvédelmi törvénnyel, gátat vetve az iskolákban, óvodákban és a médiában a kiskorúaknak készülő úgynevezett szexuális felvilágosításnak, ami valójában a homoszexualitást és a genderideológiát népszerűsíti.
Az ellenzők részben emberi jogi alapon, a hátrányos megkülönböztetés tilalmára és a tájékozódáshoz való jogra hivatkozva támadják a törvényt, és homofóbiával vádolják a kormányt. Másrészt viszont álproblémának nevezik az LMBTQ-propagandát, és értelmetlennek ítélik a jogszabály melletti kiállást célzó népszavazási kezdeményezést, ezért bojkottot is hirdettek ellene. A két álláspont között feszülő ellentmondásra most nem térünk ki, lényegesebb ugyanis annak megvilágítása, hogy miért is van szükség a jogi szigorításra, és valóban csak mesterséges ellenségképgyártásról van-e szó, vagy a felnövekvő generációk életét mélyrehatóan, alapvetően befolyásoló jelenségről.
Befolyásolják a gyerekeket
A kérdésre egyértelmű választ találunk, ha felidézzük a legfrissebb amerikai és nyugat-európai felméréseket, amelyek a különböző korcsoportok szexuális, nemi orientációját elemezték.
A Gallup intézet 2012 óta vizsgálja az LMBTQ-identitás mértékét és az eredményeik azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban 2020-ig 3,5 százalékról 5,6 százalékra nőtt az LMBTQ-közösség aránya.
A több mint 50 százalékos össznövekmény is jelentős, de ennél is elgondolkodtatóbb, hogy miközben a középkorú és az idősebb generációknál alig van elmozdulás az elmúlt 10 évben – a 40 évnél idősebbeknél 2 százalék, illetve ez alatti a számarányuk -,
a fiatalabb korosztályokban ugrásszerűen emelkedett a magukat LMBTQ-identitásúnak vallók száma.
A Gallup 2020-ban mérte először az LMBTQ-identitás mértékét a Z-generációban – a 24 év alattiak körében – és megdöbbentő, 15,9 százalékos arányt regisztráltak. Az Y-generációban – ők az 1981-1996 között születettek -, ugyan az összérték kisebb, de ebben a korosztályban, vagyis a 25 és 40 év közöttiek körében is dinamikusan nőtt az LMBTQ-emberek aránya 2012 és 2020 között: 5,8-ról 9,1 százalékra.
A Gallup szerkesztője, Jeffrey Jones arról beszélt, hogy ez a tendencia annak a jele, hogy az amerikaiak könnyebben coming out-olnak – vagyis vallanak színt a szexuális irányultságukról – az LMBTQ-közösség ottani széleskörűbb elfogadása miatt. – A fiatalok olyan környezetben nőnek fel, ahol a homoszexualitás, a leszbikusság és a biszexualitás már nem olyan tabu téma, mint korábban – jelentette ki Jones az NBC Newsnak. Szavai szerint a mai fiatalok így például telefonos közvélemény-kutatás során is komfortosabban beszélnek magukról, míg az idősebb generációk hasonló helyzetben vonakodtak kitárulkozni.
Ez a magyarázat több okból hiányos, féligazságra épít, illetve nem nevezhető helytállónak. Egyrészt a fiatalabb generációk már ebben a befogadóbb közegben nőttek fel, tehát önmagában a társadalom nyitottsága nem indokolja, hogy ilyen nagy mértékben növekedett az LMBTQ-identitást vallók száma a Z- és az Y-generációkban.
Az idősebbek ugyanakkor kevésbé toleráns társadalomban éltek korábban, így inkább számukra okozhatott volna egyfajta felszabadulásérzést az egyre elfogadóbb közeg, ami együtt járt a jogszabályok liberalizálásával, például az USA-ban a melegházasság törvényessé tételével 2015-ben.
Dömpingszerűen ontják az LMBTQ-tematikát
A drasztikus mértékű emelkedés okai sokkal inkább az aktív környezeti és szocializációs hatásokban keresendők. A fiatalok gondolkodásmódjára és önképének kialakulására a legnagyobb hatást a média, azon belül is a közösségi média, valamint a különböző internetes streamingszolgáltatók gyakorolják. A Magyar Nemzet korábbi összeállításában elemezte, hogy az utóbbi években dömpingszerűen ontják a különböző csatornák az LMBTQ-tematikát, mostanra minden modern sorozatban megtalálható egy homoszexuális karakter vagy szivárványcsaládot bemutató mellékszál. Csak a Netflixen, az egyik legnépszerűbb streamingszolgáltatón 109 darab LMBTQ-témájú film található.
A cél egyértelmű: a filmgyárak azt akarják sugallni, hogy a homoszexualitás hétköznapi jelenség. Magától értetendő, ha két apa vagy két anya nevel gyereket. Triviális, ha valaki nonbináris, genderfluid. És ennek kimondását nem lehet elég korán kezdeni. Számos film fiatalokat céloz meg azt üzenve, hogy hagyni kell kiteljesedni bármilyen előjelű szexualitást.
Nem ritka jelenség, hogy az ábrázolás túllép a homoerotikus kereteken, és átcsap homoszexuális pornóba.
Az érzékenyítésnek nevezett agresszív propaganda tehát nem ismer határokat a médiában, ugyanakkor már a magyar iskolákat is elérte: éppen a napokban számolt be a Magyar Nemzet arról, hogy az Eötvös József Gimnázium iskolaújságának szerkesztői egy kérdőív segítségével próbálták feltérképezni a diákok szexuális érdeklődését, azzal a céllal, hogy támpontot adjanak a különböző társadalmi nemekről és nemi orientációkról azoknak, akik még nem jártasak a témában. A
Gallup felméréséből egyértelműen látjuk, hogy a nyugaton már évek óta dübörgő LMBTQ-propaganda milyen erővel képes befolyásolni a fiatalok lelki és tudati fejlődését, nemi identitásának kialakulását.
