INSIDER

Csoda történt a magyar koronavírusos ápolónővel

Az 53 éves tatai nővérnek nagy küzdelem árán, de sikerült lekerülni a lélegeztetőgépről. A teljes felépülésig azonban még hosszú az út.
  • Szerző: Ripost

Nagy Gergelyné Hajnalka, a tatai Árpádházi Szent Erzsébet Kórház nővére egy éjszakai műszak idején lázasodott be. „A felettesem azonnal hazaküldött, másnap pe­dig első dolgom volt értesíteni a háziorvost” – fo­gott bele kálváriájába az asszony. „A lázon és a köhögésen túl na­pokig nem volt tünetem, majd a hetedik napon hirtelen elkezdtem fulladni, de annyira, hogy beszélni sem tudtam. Ekkor azonnal kihívtam a mentőt. Arra em­lékszem, hogy beszálltam a mentőbe, de azt, hogy utána mi történt, csak onnan tudom, hogy elmesélték. A családom elmondta, hogy a mentő nem tudott elindulni velem, mert stabilizálni kellett az állapotomat. Az élete­mért küzdöttek” – mesélte a Borsnak Hajnalka.

Hajnalka a rehabilitáció után járókerettel már 600 métert is meg tud tenni

Székesfehérvárról az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetbe szállították, ahol 105 napot töltött az intenzív osztályon. „68 napig voltam mélyaltatásban, ekkor műtüdőt is kaptam, mert nem volt légzőfelületem. Az orvosok már lemondtak rólam. Mondták a családnak, hogy ha csörög a telefon, ne számítsanak semmi jóra. A családom a 44. napon szigorú előírások mellett bejöhetett hozzám elköszönni, de ők nem mondtak le rólam. Ekkor fordult meg a kocka” – mesélte Hajnalka, aki cukor- és pajzsmirigybetegként a veszélyeztetett csoportba tartozott.

A fertőzés miatt nem volt légzőfelülete, 68 napig műtüdőn volt

A betegség következtében Hajnalka 26 kilót fogyott, leállt a veséje, és vérátömlesztésre is szüksége volt. Szeptember 9-én Hajnalkát kiengedték a kórházból, és hazatért, belátta, megszokott életét képtelen folytatni, komoly segítségre, rehabilitációra van szüksége. A há­romhetes rehabilitáció után ma már 600-700 métert is ké­pes járókeret nélkül megtenni. Az asszony megpróbáltatásai azonban még koránt sem értek véget. „Kiütéseim vannak, több ujjam elüszkösödött, a bőröm teljesen levedlett, rettenetesen fáj a hátam és a derekam, zsibbadnak a lábaim, a gyógyszerek nem használnak. Gyakran a könnyeim po­tyognak a fájdalomtól.”

Hajnalka gyógyulását az orvosok csodának tartják. „Szerintem ab­ban rejlik a csoda, hogy a gyógyítók és a nővérek fantasztikus munkát végeztek, és a családom iránti szeretet erőt adott a gyógyulásban.”

És ezeket olvastad már?