Egy-egy centiért órákig dolgozik a régi, elfeledett mesterséget űző Kinga-videó

Pappné Gál Kinga tíz éve kezdett el csipkét készíteni.

„Mindannyian ügyes kezűek vagyunk a családban, az összes testvérem fogott már tűt a kezében, sőt a fiúk is képesek horgolni, hímezni, kötni„ – mondta a Ripost7-nek Kinga, aki az egyetem után egy évet töltött Belgiumban posztgraduális képzésen, ahol megtudta, hogy nagyon sok technikával készülhet a csipke.

„Nagyon sokszor egy-egy centiért órákat dolgozik az ember. Nem csak ebből élek, főleg táborokat és kézműves foglalkozásokat tartok gyerekeknek és felnőtteknek” – tette hozzá.

Szakmája kiváló művelője elárulja, hogy a vert csipke tulajdonképpen egy szövési technika.

„Igyekszem úgy keverni egymás között a szálakat, hogy egy szép minta kijöjjön belőle. A csipkébe egyébként sehol nem teszünk csomót. Sok-sok gombostűvel feszítjük ki. A gombostűket akkor lehet kivenni, ha már elég távol kerültünk az aktuális minta részétől. Ha szépen dolgoztam, nincs szükség keményítésre, a csipke szép feszes lesz„ – árulta el Kinga.

Talán sokan nem is gondolnák, hogy a csipkekészítés igazából kétféle mozdulatból áll, ami három alapverést hoz létre. A csipkekészítők ezeket variálják, melyekből kijönnek a minták.

„Nagyon fontosnak tartom, hogy a hagyományt tovább vigyük. A mai világban már azt várjuk, hogy mindennek egy gombnyomásra legyen eredménye. Pedig az igazán szép dolgokhoz idő kell, legyen az egy virág kinyílása, egy lepke megszületése, vagy éppen egy szép tárgy elkészítése. Ez a mesterség egyrészt türelemre tanít, másrészt az alkotásnak a megtapasztalása óriási élmény” – fogalmazott a csipkeverő, aki szerint nemcsak egy-egy tárgy készül el, hanem mérhetetlen szeretet és áldás is társul hozzá, annak akinek készítik.

Ugyancsak az elfeledett mesterségek közé tartozik a kovácsok munkája.

Nagyapáink korában még nagyon sok porta előtt kovácsoltvasból készült a kerítés, ám ma már csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak ezt a luxust. Mindez annak fényében nem csoda, hogy jelentősen csökkent a szakma képviselőinek száma az országban, sőt világszerte.

„Jó, ha egy városban egyetlen kovács akad, sőt még a megyékben is maximum 1-2 lehet, míg 40-50 évvel ezelőtt itt Hajdúnánáson nagyjából negyven kovács dolgozott„ – mondta Kéki Zsolt a Ripost7-nek. A kovácsmester, aki több mint harminc éve kezdte a szakmát, autodidakta módon sajátította el a fortélyokat.

„Sokan kérdezték már, hogy mi a titka egy jó kovácsmesternek? Nos, én csak azt tudom, hogy onnantól kezdve, amikor kinyílt a szemem reggel egészen odáig, amíg este le nem csukódott, én csak a kovácsolással foglalkoztam. Vagyis a szakma szeretete elengedhetetlen. Ugyanakkor én ragaszkodom az ősi fogásokhoz is” – árulta el a kovácsmester.

Vajon miket készít egy kovács? Nos, Kéki Zsolt nemcsak kerítéseket, hanem egyebek mellett csillárokat, korlátokat, kilincseket, fejszéket, vagy éppen kovácsolt szegeket is készít.

„Meggyőződésem, hogy ez a szakma nem elsajátíthatatlan, sőt nem is bonyolult. Egyetlen titka van, rengeteg célszerszámot igényel. Ezeket minden kovács maga készíti el, ugyanis boltokban nem kaphatók„ – mondta a mester.

Kéki Zsolt ebben az évben létrehozott egy Youtube-csatornát, ahol mindenki megnézheti, hogyan készül egy-egy alkotás.

„Ez a szakma kihalófélben van, ezért szívügyemnek érzem, hogy ápoljam és tovább is adjam valamilyen módon. Remélem a fiatalok érdeklődését felkelti majd”– tette hozzá a kovácsmester.

Kétféle kovácsolási technika létezik

A süllyesztéses kovácsolásnál a formába helyezik bele az anyagot, tulajdonképpen belesajtolják. Ilyen lehet például egy rozetta. A szabad, alakító kovácsolásnál a kovácsmester dolgozik az anyaggal. Nyújtja, lyukasztja, csavarja, így hoz létre különféle formákat. Ilyen lehet egy csavart kerítés, vagy éppen egy hintaágy váza.