„Egyik reggel megfogtam a kezét és éreztem, elvesztettem őt” – megrendülve vallott Józsi bácsi felesége elvesztéséről

Kegyetlen időszakon van túl Józsi bácsi, aki a saját bőrén tapasztalta meg, milyen kegyetlen a rettegett koronavírus. A 80 éves férfi kigyógyult a gyilkos betegségből, amely az egész világot hónapokig sakkban tartotta és még továbbra is fenyegeti. Józsi bácsi szerencsére már hazatérhetett a balatonlellei otthonába, de a hátralévő életét sajnos már a felesége nélkül kell leélnie.

Margit néni és Józsi bácsi 58 éve voltak házasok, de a koronavírus elválasztotta őket. Mindketten elkapták a kórt, és a 77 éves asszony sajnos bele is halt – írta a Bors.

„Máig nem tudom, hogy hogyan kaphattuk el a vírust, ugyanis minden szabályt betartottunk. A drágámmal bekerültünk a kaposvári kórházba, egy kórterembe. Sokkoló volt átélni, hogyan romlott le folyamatosan az állapota. Két napig tudtunk normálisan beszélgetni, a harmadik napon már csak igennel és nemmel válaszolt nekem” – emlékezik vissza a szörnyű napokra Józsi bácsi.

„Lélegeztetőgépre került, számomra elég volt az oxigénpalack. Egyik reggel aztán megfogtam a kezét, ami nagyon hideg volt. A gép sem úgy pittyegett, ahogy szokott, én pedig éreztem: elvesztettem őt” – meséli a szörnyű részleteket Józsi bácsi.

Rengeteget imádkozott, hogy csak éljék túl valahogy a koronavírust, de mindez csak egyikőjük számára adatott meg. Felesége halála után több nap is kiesett neki, semmire sem emlékszik az akkor történtekből. Magas láza volt, véreset köhögött. Számos teszt után végül hazamehetett, és egy darabig a lánya vigyázott rá.

„Már túl vagyunk a temetésen. Rengeteget fogytam, az elején alig bírtam néhány méternél többet sétálni. Szerencsére mostanra már gyarapodott a súlyom, és már van erőm ide-oda járkálni. Korábban villanyszerelő és oktató voltam. Rendszeresen járok a közeli piacra árulni a régi kis autómmal, és segítek a családi vállalkozásban. Még ennyi idősen is elvégzem a rengeteg papírmunkát! Néha még szükség van az oxigénpalackra, mert befulladok, és orvoshoz is járnom kell. De nem panaszkodom.”