kulcsár edina
A halál torkából tért vissza egy 10 éve Magyarországon élő kanadai-magyar férfi. A multicégnél dolgozó Paul és magyar párja egy luxushajóúton kapta el a koronavírust, s míg az asszonyon szinte átszaladt a kór, addig Pault a legsúlyosabb tünetekkel döntötte le a lábáról.
Paul és párja, Ildikó egy luxushajóúton vett részt, ahol olyan csodálatos állomásokon jártak, mint Dubaj, Omán vagy éppen India partjai. A felhőtlen nyaralás azonban igazi rémálommá változott.
„Amikor elindultunk az útra, a COVID még csak Kínában volt jelen, majd később már Olaszországban is, de mi végig abban bíztunk, hogy megússzuk ezt az egészet„ – mondta a Borsnak az 52 esztendős Paul, aki utoljára egyetemistakorában járt orvosnál, és soha semmilyen gyógyszert nem szedett eddig. „Egy idő után feltűnt, hogy már nem tartottak nagy bulikat a hajón, és egyre szigorúbbak lettek a biztonsági előírások. Később olyan súlyossá vált a helyzet, hogy egyáltalán nem engedték kikötni a hajót, majd mindannyiunkat a szobáinkba zártak” – mesélte a férfi, aki mint mondja, a hajón fertőződhetett meg, hiszen már akkor többször is volt hasmenése. Végül a hajó egy olasz kikötőben lehorgonyozhatott, a magyar követség buszt küldött a bajba került magyarokért. A hazaúton még jól volt, aztán a hazaérkezés másnapján Paul belázasodott.
„Egy hétig otthon maradtam betegen, azt hittem, kialszom, és minden jobb lesz. A háziorvosommal konzultáltam telefonon, aki közölte, hogyha nem megyek kórházba, meg fogok halni. Ekkor kihívtuk a mentőt, bevittek a Szent Imre kórházba, ahol azonnal oxigénmaszkot tettek rám, majd kiderült, olyan súlyos az állapotom, hogy másnap rátettek a lélegeztetőgépre. Ezalatt a tizenegy nap alatt altatásban voltam, semmire sem emlékszem. Alig tudtam levegőt venni, és egyáltalán nem tudtam beszélni, hiszen a cső megsértette a légcsövemet. Amikor végre végleg lejöhettem a gépről, hosszú út állt előttem a teljes gyógyulásig.„
Három negatív COVID-teszttel később Pault kiengedték a nyilvános intenzív osztályra, majd néhány nap múlva hazamehetett, ahol megkezdődött a hosszú lábadozás időszaka. 15 kilót fogyott és gyenge volt, egy hét után hagyhatta el a járókeretet. Ma már jól érzi magát.
„Ezt a betegséget muszáj mindenkinek komolyan vennie. Majdnem meghaltam. Nekem is egy arculütés volt. Imádok utazni, de most eszem ágában sincs külföldre menni, nem akarok kockáztatni.”