INSIDER

Müller Péter: A legfontosabb szó ma a derű

A Kossuth-díjas író szerint húsvét után sem jöhet vissza az, ami volt. Müller Péter szerint új élet születik a járvány után.
  • Szerző: Ripost

Különös jelentőséget ad az idei húsvétnak, a feltámadás ünnepének a pandémia, rég volt ilyen nagy szüksége megváltásra a világnak. A vakcinákkal együtt megérkezett a remény, bizakodunk, hogy húsvét után végre minden jobbra fordul. Müller Péter Kossuth-díjas írót kérdeztük: hogyan élte meg a koronavírus-járványt és milyen gondolatokkal készül a húsvétra.

EZEKET OLVASTAD MÁR?

7: Pár hónappal ezelőtt a feleségével együtt átestek a koronavíruson. A veszélyeztetett korosztályhoz tartoznak, hogy érzik most magukat?

Müller Péter: „Remekül! Ágnesnek semmilyen tünete nem volt. Nekem volt egy nehéz húsz percem, amikor éreztem, hogy átmegy rajtam a betegség. Ez a mi tapasztalatunk, de tudjuk, hogy szerencsések vagyunk, mert mások sokkal nehezebben vészelik át ezt a betegséget.”

7: Nem féltek attól, hogy súlyosabbá válik az állapotuk, esetleg lélegeztetőgépre kerülnek?

M. P.: „Nem. Egyébként is úgy gondolom, hogy a félelem százszor kártékonyabb, mint maga a vírus. Úgy is mondhatnám: inkább legyek beteg, mint hogy félelemben éljek. A félelem ugyanis olyan sokféle pszichoszomatikus folyamatokat indít el a testben, ami mindennél rosszabb. Az óvatosság persze indokolt, de ahhoz nem kell félni.”

Müller Péter

7: Félt egyáltalán valaha is bármitől az életében?

M. P.: „Utoljára gyerekkoromban, a II. világháborúban. Egy bunkerben húztuk meg magunkat az édesanyámmal, aki soha nem ismerte a félelmet. Ő olyan nyugalmat és melegséget adott nekem, mint egy kályha, így még az sem érdekelt, hogy mindeközben porrá bombázták a szép kis zuglói házunkat. Mindenünk odaveszett, miközben mi egy földbevájt gödörben bujkáltunk. Soha többé nem találtam meg a kedvenc plüss zsiráfomat.”

7: Sokan hasonlítják a háborús éveket a mostani világjárványhoz. Mit gondol erről úgy, hogy mindkettőt átélte?

M. P.: „A háborúban láttam, hogy ki akar megölni, most viszont a gyilkos láthatatlan. Akkor az utcán hevertek a halottak, most a kórházakban. A Covid rejtőzködő, alattomos veszedelem, kiszámíthatatlanul vezethet halálhoz. Sötétségben nem félelem van, hanem sorspánik.”

7: Hogy viseli a járványügyi korlátozásokat?

M. P.: „A bezártság mindannyiunk számára természetellenes állapot. Ráadásul, ha ki is megyünk az utcára, nem a saját arcunkat viseljük, hanem egy maszkot. Hiányzik a szabadság, hogy úgy járjak-keljek, ahogy csak akarok. Amikor koronavírustesztet készítettek nekem, már annak is megörültem, hogy végre elegánsan felöltözhetek. Bevallom, hogy odafelé az úton el is játszottam a gondolattal, hogy buliba megyek a lányommal. Ő vitt. De amikor letekerte az autó ablakát, megdöbbenve láttam, hogy a tesztelő marslakójelmezben van.”

7: Milyen hatással volt a karantén a házasságára?

M. P.: „Különös lehetőséget kaptunk, hogy visszatekintsünk az elmúlt több mint ötven évre. Sőt, még a gyermekkorunkra is. Barátaink, ismerőseink életére. Rengeteget beszélgetünk! Olyan dolgokat tudtunk meg önmagunkról, egymásról és a világról, amelyeket nem ismertünk eddig… Más az emlékezés, és más a lélek ismeretlen mélységeiből felbukkanó, általunk is ismeretlen sorsok felfedezése.”

7: Hamarosan itt a húsvét. Mit jelent önnek ez az ünnep, hogyan éli meg?

M. P.: „Számomra ez az ünnep az újjászületést jelenti. A krisztusi mondás szerint a magnak előbb el kell halnia, megrohadnia, hogy később gyümölcsöt teremjen. Ezt minden tavasszal átéljük. Ilyenkor a téli halott természettel együtt egy kicsit mi magunk is meghalunk. És aztán újjászületünk. Még inkább így van ez idén, amikor abban reménykedünk, hogy vége lesz a járványnak, és visszajön, ami volt. Soha! A régi nem jön vissza. Nem jöhet! Új élet születik.”

7: Megy locsolkodni húsvét hétfőn?

M.P.: „Gyerekkoromban jártam, de most már az unokáimon a sor. Aki azonban nem nem esett át a betegségen, jobban teszi, ha otthon marad, és virtuálisan locsolkodik. A főtt sonka és a tojás nem hiányozhat az asztalunkról. Majd hoznak nekünk. Alig várom, hogy jókat együnk. Meg kell becsülni az élet szép pillanatait. Azt hiszem a legfontosabb szó ma a Derű… A lélek éppúgy Derül, mint az ég. Ezt a csodálatos magyar nyelvünk tudja.”

Egyszer már visszatért a halál torkából

Müller Péter Kossuth- és József Attila-díjas író, dramaturg, előadó. A hazai spirituális irodalom legnépszerűbb alakja, könyvei több mint egymillió példányban keltek el.

1956. október 23-án a szerelméhez, mostani feleségéhez tartott a IX. kerületbe, amikor meglőtték. Hat golyót kapott, ennek következtében átesett egy halálélményen, és ez később az egész gondolkodását, művészi pályáját meghatározta.

„Nem véletlenül éltem át a háborúban azt a poklot, amit ma az emberek jó része már csak a filmekből, könyvekből ismer. Hiszem, hogy a földön minden okkal történik, ahogyan a mai emberek, fiatalok sem véletlenül kapták ezt a nehéz sorsfeladatot, amit a járvány jelent” – mondja az író. „Meg kell birkóznunk a bezártsággal, azzal, hogy meg vagyunk fosztva a szabadságtól és a közösségi élettől. De hiszem, hogy mindez nem hiábavaló!”

Müller Péter feleségével, Ágnessel

Elhunyt édesanyjával közösen ír könyvet

Müller Péter édesanyja sok évvel ezelőtt elhunyt, ám az író számára a szeretete sosem merült feledésbe. Nemrég pedig kiderült, hogy édesanyja az egész életét magnóra mondta.

„A semmiből kerültek elő ezek a kazetták. Eleinte azt hittük, hogy zenék vannak rajta. Volt nagy meglepetés, amikor elindítottam, és anyám hangját hallottam!” – meséli Müller Péter. „Lehet valaki jó vagy rossz író, és elmesélheti a gyerekkorát, de egy szülő életébe senki nem tud ilyen mélyen belepillantani. Megtudtam, hogy mit gondolt akkor, amikor megismerte apámat és elvesztette a szüzességét. A nászéjszakájának története a legizgalmasabb. És az, hogy mit gondolt akkor, amikor engem várt, s a méhében hordott. Mit, amikor először megpillantott. Nem látott, mert nem volt rajta szemüveg. Hihetetlen, hogy ennyi év után újra az anyámmal „beszélgetek” és együtt dolgozom vele, mint társszerző. Ez csoda!”

 

Ezek is érdekelhetnek
És ezeket olvastad már?