„Csak titokban leshetem meg a kisfiam” – a koronavírussal harcoló ápolónő megrázó vallomása

Jennie Marshall-Hamad főnővér a Bradfordi Királyi Kórházban. A nő négy héttel ezelőtt, nem sokkal kisfia, Zedi negyedik születésnapja előtt nehéz döntést hozott, és elvitte a gyereket az édesanyjához.

Mivel az anyja a kiemelten veszélyeztetettek csoportjába tartozik, ő pedig koronavírusos betegekkel dolgozik, Jennie tudta, hogy hosszú ideig nem ölelheti magához újra a gyermekét. Nem akarta ugyanis megkockáztatni, hogy az anyja vagy a gyerek megbetegedjen. Mivel azonban már számos kollégája beteg volt, így annyi műszakot kellett vállalnia, amennyit csak bír.

„Kötelességem, hogy a rendkívüli járványhelyzetben a kórházban legyek, és minden tőlem telhetőt megtegyek a betegekért és a csapatáért” – mondta. Tudta, hogy ez hatalmas áldozattal jár majd.

„Minden nap beszélünk Zedivel és virtuálisan megöleljük és pusziljuk egymást. De egy anya rémálma az, hogy nem tudja a karjaiba venni a gyermekét, nem tud neki jóéjtpuszit adni. Csak telefonon” – mesélte már zokogva az ápolónő.

„Három hétig nem találkoztunk, csak titokban odamentem anyám házához és az ablakon keresztül lestem meg a kisfiam. Nem akartam, hogy még jobban fájjon neki is a különlét. De három hét után egyszerűen nem bírtam tovább”.

Felhívta a kisfiát, elmondta neki, hogy meg fogja látogatni de nem mehetnek közel egymáshoz, csak az ablakon keresztül láthatják egymást. Zedi megértő volt, és nagyon jól viselte a helyzetet.

„A születésnapján volt a legnehezebb, hogy nem érhettem hozzá. Csak a kert végéből láthattam”.

Zedi jól érzi magát a nagymamájánál, hiszen eddig is sok időt töltöttek együtt Jennie munkája miatt. A mostani helyzet azonban egészen más, különösen azért, mert senki sem tudja, meddig fog tartani. Bár nagyon nehéz, de mindannyian tudják, hogy ki kell tartaniuk – írta a BBC.