Szakadozik az Egyesült Királyság, elégedetlenek a tagországok

Nagy bajban van London: sorra jelentik be az Egyesült Királyság tagországai, hogy ha nem veszik figyelembe az érdekeiket a kilépési tárgyalásokon, akkor blokkolják a Brexitet. A probléma azonban az, hogy mást akarnak a skótok, a walesiek és az észak-írek is…

Skócia mindenkivel szakít

A skót tagország már 2014-ben tartott egy népszavazást arról, hogy elhagyják-e a Királyságot, de akkor 55 százalékkal a maradáspártiak győzedelmeskedtek – most azonban már a függetlenségre voksolók kerekednének felül! A skótok ugyanis egy „soft Brexitben” voltak érdekeltek: ebben az esetben az EU-s kapcsolatok egy része, így a skótok számára létfontosságú közös piaci tagság is fennmaradt volna. Theresa May-ék azonban a teljes szakítás mellett döntöttek.

Skócia első miniszterelnöke, Nicola Sturgeon még a Brexit-beszéd előtt jelezte, hogy ha a „hard Brexit” győz, kiírják az újabb népszavazást. Most úgy tűnik, a skótok nemsokára újra a szavazóurnákhoz járulhatnak… De Sturgeon ígérete szerint a viszonyt semmiképp sem mérgesítenék el, a szakítást békés mederben folytatnák le.

Walesnek a szabad mozgás kell

Walesnek is szívügye a közös piac, valamint a személyek szabad mozgása – ezért a tagország vezető politikusai egy 64 oldalas dokumentumban szólították fel a brit parlamentet arra, hogy maradjanak csak a soft verziónál. Carwyn Jones első miniszter egy olyan kapcsolatot vázolt fel, mint amilyen Norvégia és a közösség között áll fenn, mivel ebből szerintük mindenki nyerhetne.

Bár a kilépéspártiak egyik vesszőparipája az Egyesült Királyságot elözönlő gazdasági bevándorlók megállítása volt, Wales ragaszkodna a személyek szabad mozgásához – rendezett keretek között. Elképzelésük szerint az uniós állampolgárok csak akkor jöhetnének munkavállalási céllal az országba, ha már van állásajánlatuk, vagy garantálni tudják, hogy rövid időn belül találnak maguknak munkát. Emellett pedig a walesiek is nyugodtan dolgozhatnának más EU-s országokban.

Bár Walesben még nem jelentették ki egyértelműen, fenyegetésként már itt is elhangzott a függetlenedési referendum lehetősége.

Az észak-írek is hallatnák a hangjukat

A négy tagállamból Észak-Írország az egyetlen, amelynek van szárazföldi szomszédja – ráadásul egy EU-tag, Írország. Ha azonban kilépnek az unióból, rendes fizikai határt kéne felhúzni a szigeten a két ország közé, és sosem látott intézkedéseket kéne bevezetni.

De nem is az az észak-írek legnagyobb problémája, hogy egy kerítés fogja őket elválasztani ír szomszédjaiktól. Sokkal inkább az angol fölényesség zavarja őket: nagy sérelmükre a brit parlament nem is foglalkozik az észak-írek véleményével. Ezért az észak-ír politikusok azzal fenyegetőznek, hogy blokkolják az EU-szerződés 50. cikkelyének megszavazását – azaz a közösségből való kilépést, ha nem hallgatják meg őket. A kilépés azért is lenne nagy pofon a tagországnak, mert komoly regionális támogatást kap „békepénz” címszó alatt Brüsszeltől: ebből kéne rendezni az országrészt évtizedeken keresztül szétfeszítő politikai ellentét okozta károkat.

Csak a képzett magyarok kapnak munkát?

Ugyan még nincs részletesen kidolgozva, hogy a kilépés után kik kaphatnak munkát az Egyesült Királyságban, úgy tűnik, a képzelten munkaerő előtt lezárulnak a határok. A legfrissebb tervek szerint ugyanis vízumhoz kötötté válik a munkaügyi beutazás – vízumot pedig csak képzett uniós munkaerő kaphat. És ők is valószínűleg csak akkor, ha már van konkrét állásajánlatuk, vagy reményük arra, hogy rövid időn belül munkát kapnak.

Ugyanígy változik a szociális juttatásokhoz való hozzáférés szabályozása is – a segélyek ugyanis sok kelet-európait vonzottak. A kilépés után azonban a külföldi munkavállaló csak akkor részesülhet szociális juttatásokban, ha már egy ideje Nagy-Britanniában dolgozik. Ez a pontos időkorlát még nincs meghatározva, de legenyhébb esetben is minimum fél évet fog jelenteni.