Kollégái is alig ismerték meg a visszavonult Lehoczky Zsuzsát

2022. október 24-én, a Magyar Operett Napján Lehoczky Zsuzsa, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja megkapta a Budapesti Operettszínház és a Musica Hungarica Kiadó Nagydíját, amelyet a közönség óriási ovációval és meg nem szűnő, álló tapssal fogadott.

A Ripost megkereste a művésznőt, hogyan fogadta a díjat, számított-e rá, hogy neki fogják ítélni.

"Ahhoz, hogy én kaptam a díjat, nem tudok hozzászólni. Abban a pillanatban, ahogy meghallottam a nevem, sírhatnékom volt. Ezt a közönségnek is elmondtam" - tette hozzá Zsuzsa, aki elmondta, hogy nem sír, mert boldog, ezek csak örömkönnyek voltak.

"A Nagydíj itt van az asztalomon még, hogy jól lássam, mert minden pillanatban boldog vagyok tőle."

Mesélt arról is, hogy érzi mostanában magát, miután már nem játszik a színházban. Milyen az élete a színházon kívül.

 - mesélte boldogan, majd hozzátette, hogy azokhoz a szerepekhez, amiket játszott ahhoz jók voltak azok plusz kilók, miért kínozta volna magát. Lehoczky Zsuzsa mesélt arról is, hogy ő szeretné a fiatal, tehetségesnél tehetségesebb kollégáinak átadni a stafétabotot. Nem szeretne odamenni senki nyakára, nem szeretne teher lenni.

"Mikor jött a pandémia akkor már tudták, hogy nem fogok többet játszani, bementem a társalgóba, tele volt rettenetesen fáradt, agyontáncoltatott táncossal. Rögtön felpattantak a székről, hogy tessék leülni művésznő. Ez annyira szíven ütött, hogy tudtam, hogy ebben a korban már nem kell odamenni a fiatal színészek nyakára, nem illik. 1956 óta vagyok színész és 1962 óta vagyok az Operettszínház örökös tagja. Én így képzelem. Megannyi tehetséges és csinos, jól éneklő, jól táncoló kolléganő és fiú van" – majd hozzátette, hogy sokáig amikor kimondta azt a szót, hogy abbahagyja, a művészbejáró közelébe sem ment.

- mondta elcsukló hangon a művésznő.