Szörnyű tragédiákat élt át az olimpiák magyar hőse

Megdöbbentő történetet osztott meg a múltjáról Kammerer Zoltán az utanpotlassport.hu-t működtető MediaBook Kiadó „Így lettünk bajnokok” című könyvében.

A harminc magyar klasszis sportoló gyermek- és fiatalkorát bemutató kötet szereplői közül az egyaránt háromszoros olimpiai és világbajnok kajakos két és fél évtized távlatából így emlékezett vissza élete sorsfordító időszakára:

„Tizenhat voltam, először szerelmes. Minden biztosnak és szépnek tűnt, de miután hazajöttem a világkupáról, a nálam egy évvel idősebb barátnőm bejelentette, hogy soha többé nem találkozhatunk, mert úgy tűnik, gyógyíthatatlan beteg. Akkor tudtam meg, hogy kislányként ott volt Csernobilban a kiküldetésben lévő apukájával.

Eltelt néhány nap, és a cukorbeteg nagyapám, akihez annyira kötődtem, kórházba került. Gödről már az UTE-ba jártam edzésre Óbudára, mocskos októberi nap volt, de úgy döntöttem, a tréning után meglátogatom. Anyám a kórterem előtt állt, és azt mondta, ne menjek be, nagyapa meghalt.

A barátnőm tragédiáját meg a nagypapám elvesztését néhány napon belül kellett átélnem, és ez a kettő együtt iszonyatos hatással volt rám. Néztem kifelé a kórház ablakán, fújt a szél, esett az eső, és leírhatatlan dühöt éreztem, azt, hogy átgázolok az egész világon. Először szembesültem a halállal, a gondtalan gyerekkorból egy csapásra a való életbe kerültem. Azt hiszem, akkor dőlt el a sorsom. Az, hogy magányos szabadságharcos leszek, hogy végképp mindent alárendelek a sikernek, a győzelemnek. Attól fogva érzem úgy, hogy nem létezik lehetetlen”

- olvasható a könyvben.