„A lelke mélyén Tibi nagyon szeretett szeretni” – a gyerekkori barát vallott Benedek Tiborról

Elsőként legendás győzni akarását emelte ki Benedek Tiborral kapcsolatban a csütörtökön elhunyt legendás vízilabdázó gyerekkori barátja, Csurka Gergely. A sportújságíró, a Magyar Úszószövetség sajtófőnöke a Borsnak mesélt arról a kivételes tulajdonságról, ami a csúcsra segítette az egykori sikeres pólóst, majd edzőt.

A hetvenes években, kisgyerekként ismerkedtek össze a Nemzeti Színház siófoki üdülőjében. Mindkettejük édesapja a társulat tagja volt: a most a fiát gyászoló Benedek Miklós, és a 84 évesen szerdán elhunyt Csurka László.

„Tizenegy hónap korkülönbség van köztünk, a szüleinknek jól jött, hogy négy-öt évesen elszórakoztatjuk egymást. Onnantól körülbelül tíz éven át minden nyáron együtt nyaraltunk”

- emlékezett vissza Csurka Gergely, hozzátéve: Budapesten is feljártak egymáshoz, Tibor például gyakran „irdatlan mennyiségű palacsintát vágott be” náluk a pólóedzései előtt.

Barátja is alátámasztotta, hogy a balatoni labdázások során is kiderült, Benedek nem istenadta tehetség. A győzni akarása, elszántsága, szorgalma viszont idővel mindenki fölé emelte.

„A fanatizmusa és a győzni akarása mondjuk, már akkor megmutatkozott. Utáltunk vele kártyázni, tízfilléres alapon játszottunk, ő vakon emelte a tétet. Nagyon merész volt mindig. A másik, ami az eszembe jut, hogy 12–14 évesek lehettünk, és elmentünk teniszezni. A szüleim edzésekre járattak, Tibi már pólózott, úgyhogy ki is jött a különbség: az első szettet 6:0-ra nyertem. Már-már kellemetlenül éreztem magam, hogy ennek így nincs sok értelme, amikor elkezdte hergelni magát, összeszorította a fogát, kapart, nem bírta elviselni a vereséget. Olyan nyomás alá helyezett, hogy kínkeservvel húztam be a másodikat 7:6-ra”

- mesélte Csurka. Szerinte Benedek Tibor édesapjának köszönhette ezt a hozzáállását:

„Miklós zseniális színész, a szakma csúcselitjéhez tartozik, csodálatosan beszél, láttam a Katonában darabban, olyan átéléssel játszott, hogy elképesztő. Alighanem Tibi miatta lett hasonlóan perfekcionista. Azt mondta, egy dolgot csinálj jól! Ha valamibe belekezdesz, abba rakjál bele apait-anyait. Ő a vízilabdában találta meg ezt az utat. Ahogy kilépett az utcára, edzésre menet lóbálta a labdát a trolimegállóban. Hihetetlen munkamorál jellemezte.”

„Tibi nehezebben oldódott, és öröm volt, ha sikerült megnevettetni. Apja nagy hatással volt rá, és a maga pályáján igyekezett a nyomdokaiba lépni. Édesanyja, Évike sosem becézte, mindig Tibornak szólította. Noha minden szeretetet megkapott, ez is egyfajta nagy polgári attitűdre utal.

A lelke mélyén azonban Tibi nagyon szeretett szeretni.”

„Egy szeretetteljes közegben egészen másként viselkedett, kevesen ismerhették ezt az oldalát. A családja mellett a zsenik alkotta olimpiai bajnokságokat nyert csapat tagjai. Amerikában, nyitottabb közegben, ahol a kamerák bejuthatnak az öltözőbe, nem tudta volna úgy feltüzelni a társait, ahogy például Pekingben, a montenegróiak elleni elődöntőt megelőzően, és még oly sokszor tette. Nem beszélt olyan tökéletesen, mint az édesapja, nem artikulált annyira szépen, de amikor rákezdett, akkor a társak úgy léptek ki borsódzó háttal az öltözőből, hogy most szétkapják az oroszlánt is. Érzelmek, fanatizmus nélkül erre képtelen az ember”.