Életét gyászolta, ezért menekült öngyilkosságba a legendás gyúró

Öngyilkossága előtt súlyos kétségek gyötörték Eisemann Lászlót. A legendás gyúrónak a munkája volt a szenvedélye, és úgy tűnt, a Ferencvárosnál elvették volna tőle, nem vele képzelték el a jövőt. Eisemann korábban azt mondta, a Fradi az élete.

A RIPOST két pszichológust is megkeresett a tragédia ügyében. Bánfai Károly sportpszichológus szerint, ha valakinek szenvedélyévé válik a munkája, kitölti az életét, ez ad értelmet a napjainak, akkor ez a személyiségének szerves része.

Nagy kérdés ilyenkor, hogy van-e ettől különálló szenvedélye, amit nem veszít el az állással. Kik támogatják, kikre támaszkodhat?

Bánfai szerint akkor lehet ebből depresszió, amikor valaki egyedül marad a veszteségével, és úgy érzi, nem tud mit tenni, hogy megváltoztassa a helyzetét, vagyis elveszíti a kontroll érzését.

Eisemann például nem utazott el a magyar válogatottal a finnországi Eb-selejtezőre. Ekkor már kórházban ápolták a depressziójával.

Vannak olyan emberek, akik passzivitással reagálnak, ami növeli a kiszolgáltatottság érzését, még kevésbé késztet a cselekvésre.

Lukács Lilla pszichológus úgy vélte, ekkora szenvedély elvesztése a gyászhoz hasonlatos.

Ha ez az élete volt, akkor ennek az elvesztése egy gyászreakció.

A legendás masszőrhöz közel állók arról számoltak be, hogy Eisemann kedélyállapotán nem észleltek változást. Ugyanúgy viccelődött, mint korábban.

Ha valaki teljesen az ellentétét mutatja annak, amit valójában érez, akkor így próbálja távol tartani magát a kellemetlenségtől.

A két pszichológus hozzátette, nem csak a sport területén, hanem bárhol bekövetkező állásvesztés tekinthető egy krízisnek. Az pedig egyénenként különböző, hogy ki miként éli meg, és hogyan dolgozza fel.