Övék a jövő? Keményen bánnak a magyar futball új sztárjaival

Tizenegy év szünet után jutott ki újra Európa-bajnokságra a magyar U17-es labdarúgó-válogatott, amelynek tagjait már most a futballunk megváltóiként emlegetik. Holott az utánpótlásban aratott siker semmire sem jelent garanciát. A csapat mestere, Szélesi Zoltán elárult néhány kulisszatitkot együtteséről a %RIPOST%-nak.

- Felnőttként mire vihetik az U17-es csapat tagjai?  

- Erről nehéz érdemben nyilatkozni, hiszen a nagy részük jóslás, de ha töretlen marad a fejlődése, elkerülik a sérülések, és folyamatosan játszik a csapatában, akkor

Szoboszlai Dominikból például komoly futballista válhat nemzetközi szinten.

Két-három másik játékosban is megvan ez a potenciál. A kvalitás adott, jó helyeken játszanak, de még semmit sem értek el, mert a profi futball csak most következik.

- Hogyan kezelik a sikereket?

- Az U17-es válogatott játékosok fele már külföldi elitkluboknál szerepel. Ez jó, ám bizonyos esetekben gondot is jelent, mert néha úgy jönnek haza, mintha már rutinos felnőtt válogatott játékosok lennének. Mintha azt hinnék, némi kiváltságot élveznek, már nem teszik úgy oda magukat, ahogy korábban tették. Erre figyelnünk kell, ez is egy pedagógiai feladat. Ráadásul kicsit apuka szerepet is játszunk, mert néha egészen bagatell dolgokkal sincsenek tisztában: ha az elnök úr megjelenik Telkiben, köszönni kell, ha vizes a törölköző, tedd rá a szárítóra, vagy szólj, hogy cseréljék ki. Olykor az az érzésünk, hogy némelyikük picit elrugaszkodott a valóságtól.

- A felnőtt válogatottnál Bernd Storck segítőjeként is dolgozik, az U17-es csapat hasonló stílust képvisel?

- Egymásra épül a teljes rendszer az U15-től az A-válogatottig, amit Bernd Storck kialakított. Mindenki megkapja a korosztályának megfelelő képzést. Így nem esnek kétségbe azok a fiatalok, akik már tizenévesen szerepet kapnak a felnőtt válogatottnál, mert egy sablon alapján megtanulják mindazt, ami az A-válogatottnál elvárás. Meg kell ismerni az alapstílust. Például nem rugdossuk el a labdát, a kicsiknek és az A-válogatottnak sem szabad, meg kell próbálni földön kihozni. Próbáljuk ráerőltetni a saját játékunkat az ellenfélre, és nem visszahúzódni. 

- Mi az erőssége ennek a korosztálynak? Mi volt a siker kulcsa?

- Az elitkör nem arról szólt, hogy kijátszottuk az akciókat a gólvonalig, hanem a kollektíva erősségéről. Ha nem megy a játék, de megvan az egységes alázat és a nemzetközi szintű erőnléti állapot, akkor mindent megtettek a siker érdekében. Az ilyen csapatokat általában kíséri a szerencse. Velünk is ez történt. Jó korosztályról van szó, de csak akkor képesek kiadni magukból a maximumot, ha kemények vagyunk velük. Az akadémiákon kapott képzés révén kiemelkedtek a többiek közül, és ehhez fizikálisan és taktikailag mi is hozzátettük a magunkét – és nyirbáljuk a vadhajtásokat.