Kísértet járt a házban vagy valami még rosszabb: Dermesztő éjszakai történetek

Még a panelházban is előfordul, hogy az ember furcsa, szokatlan zajra ébred, és de vannak olyan esetek is, amikre egyáltalán nincs észszerű magyarázat. Igaz, sokszor abban sincs köszönet, ha van... Nem csoda, hogy ezek az éjszakák egy életre bevésődnek az ember emlékezetébe! Egy online fórumon igencsak hidegrázós történeteket osztottak meg egymással a felhasználók.

„Hajnal három körül kísérteties zenét hallottam a konyha felől, gondoltam, biztosan anyukám felejtette bekapcsolva a rádiót. Kimentem, hogy lekapcsoljam; aztán a konyhában döbbentem rá, hogy nem is megy a rádió, és persze addigra a zene is elhallgatott. Valószínűleg az agyam tréfált meg, de az is elég parának hangzik.”

„Éppen a Démonok között című filmet néztem, amikor elkezdett rázkódni alattam az ágy, összekoccantak a vállfák a szekrényben, hallottam, ahogy a konyhában zörögnek az edények. Megfagyott bennem a vér; de aztán hamar rájöttem, hogy földrengés van.”

„Egy órakor arra ébredtem, hogy csengetnek az ajtómon. Kinyitottam, hát a szomszéd kilenc éves kisfiú volt az. Kérte, hogy segítsek, mert a mostohaapja meg fogja ölni az anyukáját. Odaléptem a másik lakáshoz, a nyitott ajtón láttam, hogy a pasi fojtogatja a nőt. Hívtam a rendőrséget.”

„El volt egyik évben törve a lábam, szóval a földszinten aludtam a kanapén. A hőség miatt nyitva volt az ablak, és éjszaka egyszer csak látom, hogy egy pasi készül bemászni. Felültem, elkezdtem sikoltani mint akit ölnek – de ő is megijedt, azonnal kiugrott és rohant át a kerten.”

„A panelban ébredtem egyszer arra, hogy valaki motoszkál a zárnál, kívülről. Azt hittem, a lakótársam az, de nem: ő az ágyában aludt. Mire kinéztem a kukucskáló nyíláson, az illető eltűnt a folyosóról.”

„Sátoroztunk az erdőben, és arra a hangra ébredtem, hogy valami állat eszik a fejem mellett: csámcsog, ropogtat, nyel... Meg se mertem moccanni, pár percig halálra váltan néztem a semmibe. Aztán kiderült, hogy egy sündisznó rabolt rá a szendvicseimre.”

„Egy éjjel zongorajátékra ébredtem: hamis, mély hangok, az éjszaka közepén, mintha egy kísértet játszott volna. Amikor felkapcsoltam a lámpát, megláttam a macskámat, ahogy a zongora billentyűin trappol.”

„Hozzábújt a lábszáramhoz valami szőrös és meleg. Na most, nekem nincs macskám, szóval gyorsan felültem és villanyt kapcsoltam. Egy macskaméretű patkány volt; bebújt mellém meghalni, valószínűleg mérget evett. Hát olyan gyorsan még soha nem ugrottam ki az ágyból, mint akkor.”