Életét kockáztatta szerelméért a Kossuth-díjas magyar legenda

Balázs Péter viharos történelmi időkben született, hiszen 1943 kora tavaszán javában zajlott a II. világháború. Budapest ostromára ugyan nem emlékezhet, de 1956-ban már kamaszfiú volt tulajdonképpen csak a szerencsén múlott, hogy túlélte a forradalom napjait.

A Kossuth-és Jászai Mari-díjas színész a kedden megjelenő Ripost7 munkatársának mesélte el, hogy akkoriban a szerelem vakmerővé tette, ami miatt kis híján az életével fizetett.

„Ebben az időben két dolog foglalkoztatott nagyon: az építészet és az irodalom. Magam is számos verset írtam, ezeket édesapám gépelte le és rejtegette, mert akadt köztük néhány igencsak rendszerkritikus. Leginkább a szabadságvágyra emlékszem és arra, hogy gyakran kellett megbújnunk a pincében, ami azért zavart nagyon, mert éppen először voltam szerelmes, hiányzott a kislány. El is szöktem a Rózsadombra, ahol a szerelmem lakott, és amikor jöttem visszafelé, az egyik sarkon furcsa hangot hallottam a fejem fölött és már hullott is a vakolat. Valaki egy sorozatot eresztett oda, meg is halhattam volna… Mégsem éreztem félelmet, inkább csak izgatott voltam és bizakodó, reméltem és kívántam a forradalom győzelmét” - nyilatkozta Balázs Péter.

Az izgalmas és tanulságos interjúkért keresd Ripost7 hetilap legfrissebb számát az újságárusoknál!