Megviseli a gyász Pécsi Ildikót: ezzel tölti az idejét

Szűcs Lajos ötvenegy éven át volt a párja Pécsi Ildikónak, a kapcsolatukat sokan irigyelték, ők tényleg szerették és tisztelték egymást. Szó szerint összenőttek, mindent együtt csináltak. „Drága­jólajosom” – ahogy Pécsi nevezte az urát – távozásával Ildikó lelkének egy része is eltávozott. Az asszony összeomlott.

„Ildikó nincs egyedül, egy segítője napi 24 órát van vele, és a szűk családból is mindennap jön valaki” – mondja a Bors megkeresésére az egyik segítője. „A művésznő telefonja azért van nálam, mert képtelen szegény azt a sok hívást fogadni, ami érkezik. Az első nap több száz hívása volt, és mellette jönnek az együttérző szöveges üzenetek is. Ildikó ezekkel még nem tud mit kezdeni, még fel sem fogta igazán, hogy nincs többé a férje.”

A Bors úgy tudja, hogy Szűcs Lajosnak az utóbbi hónapokban már olyan rossz volt az egészségi állapota, hogy ha Pécsi Ildikó nem is akart vele szembesülni, de a lelke mélyén érezte, közel a vég.

„Az elmúlt napokban többször is felmerült annak lehetősége, hogy Lajos bácsi elmegy” – erősítette meg az értesüléseinket a színésznő segítője.

„De hiába volt rosszul, nem akarta, hogy Ildikó bemenjen hozzá a kórházba. Azt üzente neki, hogy minden rendben van, azzal vigasztalta, hogy nemsokára hazatér. Nem akarta, hogy a felesége kiszolgáltatott helyzetben lássa.”

„A papa ezt is jól megoldotta!” – ezt kiáltotta Ildikó, amikor megtudta, hogy Lajos meghalt” – meséli tovább az önkéntes asszisztens. „Abban a pillanatban döbbent rá a színésznő, hogy a férje a saját érdekében átverte.”

A segítőtől azt is megkérdezhette a Bors, hogy Pécsi Ildikó hogy viseli a mindennapokat.

„Naphosszat a tévé előtt ül, és régi felvételeket néz. Olyanokat, amiken ketten szerepelnek egyszerre Lajossal. Közös interjúkat és fotókat. Rengeteg fotója van, azokat nézegeti, és mesél. Most dől belőle a szó. Mi pedig csak hallgatjuk. Nem tehetünk mást. A gyász első napjai borzasztó nehezek lehetnek, csak azzal enyhíthetünk valamennyit, hogy itt vagyunk vele.”