Noszály Sándor: Gerard Butler ajtaja mindig nyitva áll előttem

Kevés olyan magyar akad, aki úgy csöröghet rá Gerard Butlerre, hogy a vonal végén a híresség maga hallózik. Ráadásul Noszály Sándor telefonkönyve a fent említetteknél jóval több híres nevet rejt, hiszen tíz éven át ő volt a Los Angeles-i sztárvilág kedvenc teniszoktatója.

Éppen a járvány előtt költözött haza Magyarországra. A Ripost7-nek a Balaton partján, szabadságát töltve adott interjút.

Ripost7: Ön egyike azon kevés magyar teniszezőknek, akik bejutottak a világranglista első száz versenyzője közé. Olvasóink a Nagy Ő című tévéműsorból is ismerhetik. A sikerek ellenére mégis hosszú időre Amerikába költözött. Miért?

Noszály Sándor: Erre nagyon egyszerű a válasz. A szerelem… Az akkori barátnőm ismert színésznő volt itthon, és az volt az álma, hogy szerencsét próbáljon a tengerentúlon. Én pedig úgy döntöttem, vele tartok.

Ripost7: Mihez kezd az USA-ban egy magyar teniszező, aki saját pályáján vert meg 5 Grand Slam-győztest és két olimpián is játszott?

N. S.: Nos, nem mosogat, az biztos… Természetesen teniszezik, ha már egész életében azt csinálta. Először Sarasotában éltünk, ahol korábban már jártam, amikor Szeles Mónikának segítettem a felkészülésekben. Megkaptam a munkavállalási vízumot és edzősködni kezdtem. A párom közben úgy döntött, Los Angelesben építi tovább a karrierjét, ahová én fél évvel később követtem. Ott egy magánközépiskolában lettem teniszedző.

Ripost7: Innen nézve úgy tűnik, hogy arrafelé a tenisz inkább amolyan úri passzió, mintsem a tehetségesek sportja.

N. S.: Ez igaz, de nem teljesen. Los Angelesben rengeteg villának van saját teniszpályája és sok parkban is lehet játszani. Az úgynevezett szupergazdagok nagyon is komolyan veszik a teniszt, vagyis nem csak úgy ütögetnek. Elég, ha megemlítem Bill Gatest, aki már-már teniszfanatikus. Akár napi hat órát is képes volt játszani, hogy fejlődjön.

Ripost7: Ha már itt tartunk, hogyan kerül be az ember abba a bizonyos bűvös körbe, ahol a teniszezni vágyó világsztárok keresik a teniszpartnert, vagy éppen oktatót?

N. S.: Adott volt néhány Los Angelesben élő teniszező ismeretsége, és végül bemutattak Gavin Rossdale zenésznek, aki Gwen Stefani férje volt. Ő igazi teniszrajongó, vele kezdtem el játszani. Ezután pedig elképesztő mennyiségben érkeztek sorban a tanítványok.

Ripost7: A Los Angeles-i elit hogyan kezel egy tenisz­oktatót?

N. S.: Nekem óriási szerencsém volt, mert az összes tanítványom hihetetlen jó fej volt velem. Nem úgy kezeltek, mint egy háztartási alkalmazottat, hanem mint egy barátot, bár szerintem ők a bejárónőjükre és a sofőrjükre is éppen így tekintenek. Gavin és Gerard került hozzám a legközelebb. Nyugodtan mondhatom, hogy ők a barátaim lettek. Bejárásom volt a házukba, sőt a kapujuk belépőkódját is rám bízták. Velük egy idő után már nem pénzért játszottam, hanem kedvtelésből. Gerard Butler ajtaja mindig nyitva áll előttem, szerintem vendégül is látna, ha felhívnám, hogy megint a városban járok. Ez megeshet, hiszen amikor hazajöttem, felmondtam a kinti lakásomat. Addig is telefonon tartjuk a kapcsolatot, elég rendszeresen keressük egymást.

A teljes interjút elolvashatod a Ripost7 augusztus 10-én, kedden megjelent számában!