LELKIZŐ

Keserves fájdalmáról vallott Szilágyi István özvegye: A menyem nem kíváncsi rám

Az özvegynek megannyi gonddal kell szembenéznie, de az még inkább fáj neki, hogy a családtagjai alig keresik, neki pedig lehet, hogy el kell hagynia az otthonát.
  • Szerző: ripost

Minden jel arra mutat, hogy még jó ideig nem érnek véget Szilágyi István özvegyének megpróbáltatásai. Jolika néni anyagilag rendkívül nehéz helyzetbe került, ráadásul, ha egy hamarosan elvégzendő pszichológiai vizsgálat azt mutatja ki, hogy az asszony képtelen ellátni magát, akkor az akarata ellenére idősek otthonába kerül.

EZEKET OLVASTAD MÁR?

Fotó: Markovics Gábor

Ezt azonban a szobrászművész egyáltalán nem akarja, egyetlen vágya van csupán: szeretne a haláláig ott élni a kertvárosi kis házban, ahol még a férjével és a fiával együtt tölthette a napjait.

Emellett az is fáj neki, hogy a húga nem akar felköltözni hozzá Ózdról, a menye pedig felé sem néz, és telefonon sem próbál kapcsolatba kerülni vele.

„Arra kérem az Istent meg az embereket, hagyjanak itt engem, ebben a házban, ha idősotthonba kerülök, belehalok... Ez az otthonom, ragaszkodom hozzá. Ahogy a drága uram is mondta, engem innen csak a temetőbe vigyenek, máshova ne. A húgom, akiről azt gondoltam, hogy Ózdról majd ideköltözik, inkább marad egyedül a nagy házában, ezt tudomásul kell vennem. A menyemmel, aki Brüsszelben él az unokámmal, még most, a férjem halálakor sem beszéltem, nem kíváncsi rám. Az unokám olykor telefonál, de tőle sem várhatom el, hogy onnan, a távolból segítsen. Az urammal, ahogy tudtuk, támogattuk Nándit, nekiadtuk például a gyönyörű badacsonyi telkünket, bevallom, nem tudom, egyáltalán megvan-e még, de ez már nem is fontos. Én majd ellátom magam, kimegyek a sarki étterembe, és megebédelek. Csak hagyjanak itt, könyörgöm, hagyjanak itt...!” – fohászkodott a Story magazin hasábjain az özvegy.

És ezeket olvastad már?