50 millióval akart megpattanni a Viszkis rabló

Ambrus Attila már éppen tervezgetni kezdte, hogyan szökjön meg az országból és hogyan kezdjen új életet, amikor elkapták. 12 évet ült, de ma már hálás a sorsnak, hogy így alakult az élete és nem kell folyamatosan rettegnie...

%RIPOST%: Hogy tetszett önnek Antal Nimród Viszkis mozija?

Ambrus Attila: Mindamellett, hogy elfogult vagyok, igazán pörgős és látványos film született. Mondom ezt úgy, hogy a nyers verziót láttam. Örülök, hogy Antal Nimród nem egy nyálas, „szerecsenmosdatós" mozit csinált. Megtartotta a karakteremet annak, ami, vagyis egy köztörvényes bűnözőnek és ez így van jól. Normál esetben a hozzám hasonló gaztevők a süllyesztőbe kerülnek az évek során és én sem szeretném, ha maradandó nyomot hagynék a társadalomban. Legalábbis nem, mint bankrabló...

%RIPOST%: Milyen érzések szállták meg, miközben a saját történetét nézte?

A.A.: Pont ahogyan vártam, megjött a déjà vu. Újra éltem minden pillanatot és nem éreztem magam tőle jól. Éppen ettől olyan tökéletes.

Nem akar hősnek beállítani, vagy felmenteni az alkotás.

Ettől olyan tökéletes. Örülök, hogy ez a változat készült el és nem a korábbi, amiben valamiféle Robin Hood karaktert faragtak volna belőlem. Egyébként éppen a napokban a Balatonnál odajött hozzám egy hölgy, aki benne volt a filmet megnéző háromszáz fős fókuszcsoportban és azt mondta, hogy számára a Viszkis lett minden idők legjobb magyar mozija, úgyhogy hatásos lett, az már biztos...

%RIPOST%: Volt valami konkrét terve akkoriban, amikor elkapták?

A.A: Abszolút! Ha hiszik, ha nem, éppen eldöntöttem, hogy soha többé nem megyek bank közelébe, de legalábbis rablási szándékkal biztosan nem. Az utolsókor majdnem 50 milliót „kerestem", ami elég lett volna arra, hogy új életet kezdjek például a karibi térségben. Nagyjából tíz millió forintba került volna az utazás és a határokon való átjutás és negyven maradt volna arra, hogy valahogy kihúzzam a bulit életem végéig.

%RIPOST%: Ha sikerül a terv, ma hogyan élne?

A.A.: Vagy haleledel lennék, vagy egy kocsmát üzemeltetnék valahol egy harmadik világbéli, vagy ázsiai országban. Ja, és persze minden nap rettegnék, hogy megtalálnak. Egyébként minden jó lett úgy, ahogyan történt. Ma nyugodtan alszom és látom a távoli jövőt is, hiszen tervezhető lett az életem.

Ráadásul idén heteket töltöttem Ázsiában és már tudom, hogy ezerszer inkább egy magyar börtön, mint az élet arrafelé...