Havas is brutálisnak tartja új könyvét

Havas Henrik szereti feszegetni a határokat. Szívesen átlépi írásaival olvasói ingerküszöbét is. Arra azonban maga sem számított, hogy új kötetének főszereplője még nála is kiveri a biztosítékot.

- Ez már a harmadik börtönkönyv, ami megjelenik a neve alatt. Mi ez, mánia?

- Tényleg nem tudok szabadulni a témától, ez tisztán látszik. Pedig a második után szentül hittem, hogy nem lesz több hasonló könyvem. Először egy átfogó, a teljes bűnözői palettát felvonultató riportkönyvet írtam, amelyben szerepeltek igazi fehérgalléros, majdnem profi elkövetők és persze azok a nyomorultak, akik a cselekményük után szinte azonnal lebuktak. A második börtönös könyvem a tényleges életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltekről szólt. Az egyik riportalanyom, aki idős embereket gyilkolt, éppen mostanában lett öngyilkos a cellájában. Az első számú közellenség pedig úgy született, hogy megkeresett Dodi, aki 28 évet és nyolc hónapot ült, mielőtt tíz éve kiszabadult és új életet kezdett. Az ő elbeszéléséből született meg az a mű, amit én csak börtönenciklopédiaként aposztrofálnék. Dodi nagyon nyers és hiteles képet rajzolt a hazai börtönök világáról, amit nála jobban aligha ismerhet valaki, hiszen pokoli hosszú időt töltött a rácsok mögött.  

- Ki Dodi? Milyen ember?

- Egy rendkívül brutális gengszter volt a maga idejében. Olyan keményen tolta az ipart, hogy saját maga is elcsodálkozik azon, hogy nem ölt embert az aktív éveiben. Kétségkívül olyan figura ő, akinél én magam elképzelni sem tudnék hihetetlenebbet és most nem feltétlenül jó értelemben véve kell érteni a szavaimat. Ugyanakkor neki is megvannak a miértjei és kendőzetlen őszinteséggel el is mondja azokat. Előre csak annyit mondanék, hogy az ő életét is nagyban befolyásolta a gyermekkora, amely finoman szólva sem volt éppen leányregénybe illő.

- Maga híresen jól bírja a strapát és elég nehéz meglepni. Voltak olyan részletek, amelyek megfeküdték a gyomrát?

- Ez lett az eddigi írói pályám legvaskosabb kötete, de lehetett volna akár kétszer ilyen terjedelmes is. Negyven órányi hanganyag született, amit két titkárnő gépelt heteken át folyamatosan. A végeredményt olvasva aztán akadtak olyan részletek, melyekre én is és Dodi is azt mondtuk, hogy na ez már túl sok lenne, ezért szelektálni kezdtünk. A kimaradt fejezetek bőven kitennének még egy kötetet, de azt hiszem, talán inkább egy fikciós műben fognak visszaköszönni, ha egyszer úgy látom, hogy eljött az ideje.

- Mit vár a könyvtől?

- Ugyanazt, amit a kiadó is. Hatalmas sikert! Erre minden esély meg is van, hiszen ha csak azok elolvassák, akikkel Dodi együtt ült abban a majd három évtizedben, amíg ki volt vonva a forgalomból, már teljesülhetnek az elvárásaink.