A rockzene lázadást jelentett a „Merjünk kicsik lenni” gondolkodással szemben is

Török Ádám és a Mini szuperkoncert lesz január 28-án a Pólus Moziban. Az együttes ötven év munkásságát próbálja összefoglalni, a bandával fellép Kosik Kristóf is.

A Kontra interjút készített Török Ádámmal és Kosik Kristóffal, akik a közelgő buliról is beszéltek, illetve a kezdetekre is visszaemlékeztek.

„Már-már szokássá vált, hogy összefoglaló koncerteket csinálunk az életpályámból és a Mini tevékenységéből. Most is erre teszünk kísérletet. Január 28-án a Pólus Centerben, a Pólus Moziban fogunk játszani, amelyhez a Petőfi Kulturális Intézet és az Emberi Erőforrások Minisztériuma biztosított támogatást. Enélkül nem valósulhatna meg a Szuperkoncert. A Mini csapatán kívül olyan sztárvendégeket hívtam meg, mint például Tátrai Tibi, akivel ötven éve dolgozunk együtt, Papp Gyula, akivel szintén ötven éve zenélünk, Kézdy Luca, aki az év hegedűse lett nemrégiben, Németh Karcsi billentyűs és Kosik Kristóf gitáros, akivel szintén harminc éve zenélünk együtt” – mondta el Török Ádám, aki a hozzátette, a koncerten régi slágereik mellett Bartók-feldolgozásokat és új dalokat is bemutatnak majd.

Ezután egy úgynevezett „jam session”-t is ígér, aminek során különböző Mini-nótákat játszanak majd el.

De vajon hogyan kezdődött két ilyen sikeres életpálya? Miként került fel a két zenész a magyar rocktörténelem palettájára?

„Én a hatvanas években voltam gimnazista. Magyarországon akkor indult el az egész könnyűzenei élet. A Petőfi Gimnáziumban körülbelül a harmadik héten odajött hozzám egy srác, aki megkérdezte, hogy tudok-e énekelni. „Én ne tudnék?” – válaszoltam neki hetykén. Ez srác Soltész Rezső öccse, Soltész Gabi osztálytársam volt. „A Márvány utca 27.-ben van holnap próba, gyere el!” Elmentem. Hát így indult be a karrierünk. Mázli kellett hozzá, tehetség és megjelenés. Nekem talán megvolt ez a három. És talán ennek köszönhető, hogy ötven év után még mindig csinálom” – emlékezett vissza Török Ádám.

Kosik Kristófot tízéves korában, egy szilveszteri bulin érintette meg a rock szele.

„Éppen egy azóta is népszerű táncdalénekes műsora ment a televízióban, amit én a tévé előtt állva énekeltem. Édesapám, aki akkor már fogyasztott némi alkoholt, és mivel nem szerette ezt az előadót, megfogott, levitt a nappaliba, és betette a Pink Floyd Best ofot és Jimmy Hendrix egyik albumát. Gyakorlatilag így kerültem be a rockzene világába, ami azonnal magával ragadott.”

Kosik az édesapjától hallott először a Miniről, és hamar be is szerezte az egyik lemezüket. Rögtön beleszeretett a zenéjükbe, egy RABB-koncerten pedig évtizedekkel később személyesen is találkoztak.

„Aztán, amikor valamilyen jubileumi koncertje volt 2003–2004 környékén Ádinak, akkor meghívott játszani a Bem rakpartra az akkori saját bandámmal. De később játszottunk együtt a Petőfi Csarnok melletti sörsátorban is. 2019 augusztusában a Loyal Zenekarral, Póka Egonnal, Ádám a Minivel én meg a saját bandámmal az Ifiparkot is megtöltöttük. Ezek már gyerekkorom óta mind szerepeltek a bakancslistámon, hiszen ha megnézed, az egész magyar rockzene innen, a Bem rakpartról indult. Komoly terveink voltak ezt követően is, de három év munkáját sajnos elvitte a vírus. Most kezdünk éledezni, mivel mostanra vált valamennyire tervezhetővé az élet.”

A két zenész úgy látja, a mai fiatalokban is megvan az igény a minőségi, jó rockzenére. A Mini által készített Bartók-feldolgozások sikere is ezt bizonyítja.

Hogy mi a kedvenc Mini-slágerük, és mit jelent számukra a rockzene, megtudhatod a Kontra nagyinterjújából!