Demjén Ferenc betegségéről: Nem is hiszem el, hogy volt

Demjén Ferenccel a Bors készített egy rövid interjút:

Hogy van?

A betegségem olyannyira elmúlt, hogy nem is hiszem el, hogy volt. Öt hónap vidéki élet, egészen más, mint itt a városban. Nehéz lesz ettől elbúcsúznom.

Az otthona, Dióspuszta ekkora szerelem? El tud onnan szakadni?

Csak akkor, ha szükséges. Addig vagyok fent Pesten, amíg dolgunk van. Turné alatt, lemezfelvételkor, ilyesmi. Elég gyakran. Főleg most, hogy indul a turné, de utána szívesebben vagyok otthon, elszigetelve mindentől, csendben, nyugalomban.

Várta, hogy újból színpadon álljon?

Vártam! Reméltem, a közönség is olyan bátor lesz, mint én, és ott lesznek Balatonfüreden, ahogy ott voltak a Margitszigeten is, és a többi helyszínen. A kemény magban bíztam nagyon. Kíváncsi voltam, hogy tudunk-e még játszani! (nevet) Komolyan, felkészülünk, ahogy eredetileg is teljesen felkészültünk a turnéra, amivel két állomás után a járvány miatt leálltunk.

Akkor mire gondolt?

Elsősorban arra, hogy ez nem történhet meg. Nem csak egyedül vagyok a bandában, rajtam kívül még van nyolc zenész, és technikai gárda, akik ebből élnek. Kinek van, kinek nincs tartaléka. Ez nekem borzasztó idegesítő, mert szívemen viselem a sorsukat. Együtt játszunk, együtt élünk, mint egy család. Annyit készültünk az év végi koncertre, erre a turnéra, hogy ebből ki kellett volna végre játszanunk magunkat.

A felesége önnel lesz a turné alatt?

Igen, eljön velünk mindenhová. Kell is, mert ő tartja fejben, és adja be nekem a gyógyszereket. De máskülönben is, úgy a kórházban, mint a pandémia alatt nagyon sokat segített. Mondhatom, hogy ő tette értem a legtöbbet.