Évtizedekbe telt, mire Zoltán Erika megbocsátott apjának

„Úgy érzem magam, mintha néznék egy most divatos misztikus sorozatot, amiben mi vagyunk a főszereplők. Fel kellett fogni, hogy ez a valóság. Lehet, hogy ép ésszel még nem is lehet, de mindenkinek azt mondom, ne essen pánikba„ – mondta a Blikknek Zoltán Erika a járványhelyzetről.

„Egy művészember számára ez fizikai fájdalom, nem teheti azt, ami az éltető ereje. Hatalmas adrenalin- és örömforrás marad ki az életünkből. Viszont jó itthon, sok mindent lehet csinálni, amire általában csak kapkodva jutna idő. Elkezdtünk közösen takarítani Robival, ahogy anno a közös életünk elején. Ő egyébként a vasalás királya! Én meg végre foglalkozhatom a virágaimmal és nézhetek sorozatokat!”

Az énekesnő édesapjával való nehéz viszonyáról is mesélt, amely évtizedekre nyúlik vissza.

„Apám zenész volt, és hatéves voltam, amikor kiment az NSZK-ba. Az volt a terv, hogy két évig ott jól keres, amiből aztán egy új lakásban új életet kezdenek itthon. Anyuval addig a nagymamámnál laktunk. Aztán apukám úgy döntött, kint marad„ – emlékezett vissza Zoltán Erika, aki csak 6 évvel később látta újra az apját.

„Később, amikor már átláttam, mit tett ez a döntés édesanyámmal, nagyon haragudtam. Anyu nem tudott váltani, egyedül, pár nélkül élte le az életét. Amikor megjelent az elő lemezem, visszahallottam, hogy apám milyen büszke rám. Na az kihozta belőlem az ördögöt! Egyre kevésbé akartam vele találkozni. Sok-sok évbe telt, mire fel tudtuk oldani a bennem gyűlő haragot. Ebben sokat segített Zozi, aki ugye az unokája. Szerencsére végül úgy ment el, hogy volt még majdnem hat gyönyörű évünk együtt. Örülök neki, hogy mindent rendbe tudtunk tenni, és a sors úgy intézte, hogy visszakaptam az édesapámat.”