Saját lánya fenyegette meg Stohl Andrást

Stohl András hamarosan betölti az ötvenet. Nem tagadja, az elmúlás gondolata is foglalkoztatja.

„Februárban leszek ötven, ezt hívják változókornak, a férfiaknál különösen kritikus időszak, és már most félek a haláltól” –kezdte a Storynak a színész, aki hozzátette, tudja, az idő sürgeti, pontosan ezért kellene sokkal többet lennie a családjával. Ám a rengeteg munka miatt sokszor nem jut elég idő a szeretteire.

„A nap huszonnégy órájából tizennyolcat biztosan dolgozom.

A munka nekem olyan, mint másnak a drog, az ital, vagy a cigaretta. Mind megvoltak, nem hiányoznak.

Köztudott, hogy András él-hal a vadászatért. Nagyon fájlalja, hogy az utóbbi hónapokban kedvenc hobbijára is alig jutott ideje. Azt mondja, nem azért vadászik, mert ölni akar. Számára az a fontos, hogy egyedül lehessen az erdőben a vadakkal, a gondolataival és az emlékeivel.

Nem tagadja, a mai napig sem nőtt még be a feje lágya. De a maga módján tisztességes és becsületes ember, ugyanis ha bajt okoz mindig vállalja a felelősséget.

„Ahogyan sokan, én is elbliccelhettem volna például az ittas vezetést, a balesetemet, de nem akartam.

A vétkeimért bűnhődnöm kellett. Nem csak a törvény mondja ki, magam is így akartam.

Máskülönben nem tudtam volna többé a kollégáim, a családom, az emberek szemébe nézni.”

Stohl András egy korábbi interjújában mesélt arról, hogy két ember lakozik benne: Tamás és András. Azt mondja, Tamás a rosszabbik fele, ő csinálja a marhaságokat, amiket András később megbán.

Lehet, hogy pszichiátriai eset vagyok?

"Lakik bennem valaki, aki néha ledob máról mindent, és csak jól akarja érezni magát mindenáron? Az a másik fickó borzasztóan szenved attól, ha valakinek fájdalmat okoz. Aki nagyon bánja, hogy tönkrement a családi élete, bánja azt a sok mindent, amit a feleségének okozott” – mesélte a színész, aki megfogadta, soha többé nem ül autóba, ha iszik.

„Az biztos, ha iszom, nem vezetek. Hisz nincs olyan rendőr, aki ne fújatná meg velem a szondát, ha vezetni lát.

Belém égett, amit Luca lányom mondott, amikor kiszabadultam a börtönből: Apa, ha még egyszer bekerülsz oda, nem megyek be hozzád látogatóba…