kulcsár edina
A népszerû színész balesete ellenére sem mondott le az alkoholról, sõt azt mondja, hogy benne valójában két ember lakik: az egyik András, a másik Bandika. Stohl András még maga sem tudja, mi lehet annak az oka, hogy néha kifordul magából.
Az emberek többségének a mai napig megfejthetetlen Stohl András személyisége. Az egyik oldalon ott van a példamutató, tehetséges, szerető családapa, a másikon pedig a dühöngő, vállalhatatlan, balhés férfi. A színész maga sem tudja, hogy miért alakult ki benne ez a kettősség, de azt mondja, hogy valóban két személyisége van.
A Bandi a rossz énem, ő csinálja a marhaságokat, amiket aztán az András megbán. Lehet, hogy pszichiátriai eset vagyok?! Nem tudom... De az biztos, hogy lakik bennem valaki más, aki néha ledob magáról mindent, és csak jól akarja érezni magát, sokszor mindenáron...
- vallotta meg őszintén a Story magazinnak a színész.
Stohlnak már csak szakmájából adódóan is torzulhat a személyisége. A színpadon vagy a tévében eljátszott szerep ugyanis akár rá is ragadhat a megformálóra. Évekkel ezelőtt azt nyilatkozta a színész, hogy pont ennek elkerülése végett van szüksége a civil barátokra, az erdőre és a piára. Az alkohol pedig még ma is jelen van a mindennapjaiban, a balesete ellenére is.
A mai napig sokan megkérdezik, mi van a piával. Ilyenkor mindig azt válaszolom: jóban vagyunk. Bár a színpadra sosem álltam ittasan, és ezt mástól sem tűrtem el, de ha buli van, akkor buli van...
András azt mondja, hogy otthon, a felesége mellett is jelen van a rosszabbik énje. Úgy fogalmazott, hogy őt nagyon kell szeretni ahhoz, hogy a párja el tudja viselni a dolgait.
Hiába szeretem nagyon, aki mellettem van, de ha el akarok menni bárhová, akkor elmegyek. Ha nem ezt tenném, akkor a szeretteim látnák a kárát, mert rájuk zúdítanám a bennem lévő feszültséget.
Buci a mai napig komoly harcokat vív magával, hogy családját megóvja az őrjöngő Banditól, ugyanis tudja, hogy nélkülük elveszett lenne.
A családomért még magammal is háborúzok. Ez nagyon nehéz, mert hamar elfogy a türelmem, de ilyenkor mindig Ancsikára gondolok, aki számomra a béketűrés és az odaadás élő példája.
A színész azt mesélte, hogyha egyszer végre sikerül legyőznie a sötétebbik énjét, akkor az Ancsinak lesz köszönhető, ugyanis ő az a nő, aki nem azt kérdezi tőle, hogy miért és hova megy, hanem csak annyit mond neki, hogy érezze jól magát.