Szívfacsaró vallomást tett a Jóban Rosszban sztárja

Amikor interjút adott a HELLO! magazinnak, még senki nem sejtette, hogy az lesz az utolsó. Aztán másfél hónapja, teljesen hirtelen elhunyt Ungár Anikó 104 éves édesanyja.

A tragédia talán az unokáját rázta meg a legjobban. Különleges kapcsolatot ápolt szeretett nagymamájával Baronits Gábor. A 104 éves asszonnyal külön rituáléjuk volt a búcsúzásra, hisz mind a ketten tudták, ennél a kornál bármelyik az utolsó találkozás lehet. Az utolsó otthon töltött napján is épp nagyijánál volt a színész, de semmi előjelét nem látta annak, hogy rosszul lenne az idős asszony.

Gyönyörű volt, mint mindig, a ruhája, a haja, a körmei, mintha éppen indulna valahová. Semmi előjelét nem láttam annak, hogy bármi is történhetne vele. Elbúcsúztunk, hazamentem, aztán hajnal kettőkor csörgött a telefonom, a gondozónője, Ica hívott, hogy a nagymamám nem érzi a lábát

- mesélte a Best magazinnak Baronits Gábor, aki azonnal autóba ült, és hívta a mentőket.

Titinek - Gábor így hívta mamáját - végig jókedve volt, egyetlen dolgot kért a színésztől: ne árulja el édesanyjának, Ungár Anikónak, hogy rosszul lett. A 66 éves bűvész éppen külföldön volt, mikor édesanyja kórházba került.

A kórházi vizsgálatokból kiderült, hogy trombózisa van az idős hölgynek, ezért azonnal megoperálták. A mindig jókedvű Titi a műtét után még viccelődött, unokájától azt kérdezte, miután kitolták a műtőből, hogy vajon a gondozónője megnézte-e a postát. Gábort ekkor még az orvosok és a nagyija is megnyugtatta, hogy nem lesz baj.

Másnap, amikor bementem hozzá, különös állapotban találtam. Olyan volt, mint aki itt van, meg már nem is. Kiderült, hogy néhány szerv működése nem indult újra, azt is mondták, újabb műtétre lesz szükség, ami után valószínűleg csak lélegeztetőgépen élhet tovább. Nem engedtem a műtétet.

Gábor eldöntötte, hogy nem engedi, hogy imádott mamáját gépek tartsák életben hetekig, hónapokig. Nem úgy akart a gyönyörű Titire emlékezni, hogy mindenhonnan csövek lógnak ki testéből. Késő estig nagyija mellett volt Gábor, de éjszaka megint aggasztó hívást kapott. Azonnal rohant a kórházba, de már annyira alacsony volt Titi vérnyomása, hogy biztos volt benne, a reggelt már nem éli meg szeretett mamája.

Odahajoltam hozzá, és a fülébe súgtam: édes kicsi Titikém, nem kell megvárnod, míg a mama hazaér, nyugodtan menj el, vár téged a nagypapa, a nővéred, mindenki, akit szerettél. Húsz perccel később a karjaimban örökre elaludt. Éreztem az utolsó lélegzetvételét. Ezek után még odabújtam hozzá, öleltem, pusziltam, képtelen voltam elengedni.