A francia terrorveszély testközelből! Exkluzív beszámolók a kommentátoroktól

 Ifj. Knézy Jenő a saját bőrén tapasztalta meg, milyen, amikor az emberen, ha csak pillanatokra is, de átfut a zsigerig ható félelem.

"Lehet azon élcelődni és nevetgélni, hogy megijedtem, amikor a Törökország-Horvátország mérkőzésen eldurrant az a bizonyos petárda, de mindenki elhiheti, nem volt kellemes élmény. Ha az ember mellett negyven méterre felrobban egy ilyen eszköz, az bizony nem úgy hangzik, mint egy szilveszteri kis petárda. Az akusztika hatalmas erejűre növeli a hanghatást és nem csak én, de a közvetítő állásban mindenki elnémult egy pillanatra,

még úgy is, hogy előre felkészítettek mindenkit arra az esetre, ha támadás érne egy stadiont.

Megpróbálhatjuk kizárni ennek lehetőségét, de egyszerűen nem lehet…”- mondja Knézy, aki bevallja mindenre fokozottan figyel, amíg Franciaországban van.

"Mindenki, így persze én is kiemelten figyelek a környezetemre. Mindenhol jár a tekintetem és gazdátlan csomagot, vagy gyanús alakokat keresek. Ez nagyon szomorú, de így van. Figyelek arra is, hogy kikkel együtt szállok fel a tömegközlekedési eszközökre. Tagadhatatlan tény, hogy ma másképpen nézünk egymásra és be kell látni, hogy oda lett az Európára eddig jellemző bizalom”- fűzte hozzá a sportriporter.

Európa beleszokott a szigorba...

Hajdú B István, kevésbé feszült helyzetekről számolt be, de azt ő is elismeri, hogy nem könnyű ma szurkolónak lenni Franciaországban, de nem könnyű riporterként sem.

"Én a nyitómérkőzésen tapasztaltam, mit is jelent a terrorfenyegetettség árnyékában dolgozni és szurkolni. Az érkezésünk után nem sokkal megérkeztek a bombakereső kutyák és a rendőrök, nekünk pedig el kellett hagynunk a közvetítői állásokat, hogy mindent átvizsgáljanak annak dacára, hogy mindannyian már a beléptetéskor áteszünk egy vizsgálaton. Miután visszaengedtek minket, a lelátót is tüzetesen átnézték. Ma már nem úgy van, mint korábban, hogy elég a meccs előtt fél órával megérkezni, mert a bejutás jóval hosszadalmasabb folyamattá vált.

Ugyanakkor úgy tapasztalom, hogy Európa hamar beleszokott a szigorba és például sokkal jobban figyel mindenki arra, hogy sehol ne hagyja őrizetlenül a csomagját, hiszen annak kiürítés lehet a vége.

A hangulat egyébként jó, leszámítva azt a néhány száz fociultra álttal okozott káoszt, ami nem köthető a terrorfenyegetésekhez”- nyilatkozta Hajdú B.

Beszívta a káosz...

Gundel Takács Gábort ugyan sikerült elérnünk, de nem volt ideje válaszolni körkérdésünkre, ugyanis Párizsban komoly lezárásokba keveredett és fogalma sincs, hogy jut el úti céljához.

"Ne haragudj, de jelenleg nem igazán tudok beszélni, mert próbálom elhagyni Párizst, ami nem megy olyan könnyen, mint azt gondoltam. Taxival igyekeztem elérni a pályaudvart, de éppen most álltunk meg, mert az útlezárások miatt autóval nem lehet eljutni sehová. Jelenleg azzal vagyok elfoglalva, hogy megtudjam, pontosan hol vagyok, és hogyan jutok el gyalog a célomhoz. Elvileg egy–két kilométer séta vár rám. Szóval ez itt a helyzet!”- mesélte a %RIPOST%-nak az MTVA sportriportere.

Nincs ellenőrzés a pályaudvarokon...

Székely Dávid a legkevésbé borúlátó, azt mondja, ő szerencsés, hiszen eddig mindössze egyetlen alkalommal futott át rajta a gondolat, hogy a mellette álló emberrel valami nem stimmel.

"A stadionok valóban hihetetlen módon vannak biztosítva, és a bejutás tényleg nem egyszerű feladat.

Kicsit olyan, mint a reptereken, de ezzel nincs semmi baj, hiszen inkább megy át az ember egy komolyabb tortúrán annak érdekében, hogy a mérkőzés alatt aztán biztonságban érezhesse magát.

Azt persze furcsállom, hogy az Oroszország-Anglia mérkőzésre ennek ellenére is bejutottak komoly pirotechnikai eszközök… Az viszont meglepett, hogy a pályaudvarokra mindenféle ellenőrzés nélkül be lehet jutni. Eddig mindössze egyetlen alkalommal éreztem kicsit furcsán magam, amikor megpillantottam egy gyanús fickót a közelemben, de nem engedem, hogy eluralkodjanak rajtam az ilyen érzések”- jelentette ki a riportercsapat legfiatalabb tagja.