Ezért érzékenyült el a népszerű magyar színész

T. S. Eliot és Andrew Lloyd Webber darabját a világon harmadikként mutatta be a  Madách Színház 1983. március 25-én. Az ősbemutató óta eltel három és fél évtizedben közel 1500-szor játszották a teátrum ma is legnézettebb előadását, több mint 1,6 millió néző vásárolt rá jegyet, és 350 kilogramm arcfesték fogyott.

Mintegy 250 művész lépett színre a musicalben, amelyek közül sokan a jubileumi estén az új szereplőkkel együtt énekeltek és táncoltak. Mint például Bencze Ilona és Szerdnyey Béla, akik az összes eddigi fellépő közül a leghosszabb ideig bújtak macskabőrbe.

„Én Ilonánál kicsit hamarabb visszaadtam a kiváló fizikumot igénylő, sok táncos szerepemet. Azt hiszem ő harminc, én huszonnyolc évig csináltam – mondta a %RIPOST%-nak Szerednyey Béla. – Fantasztikus érzés volt ennek a ma már színháztörténetbe bevonult Macskák sikerének az elejétől részese lenni. Akkor még senki nem gondolta, de éreztük, hogy valami különleges dolognak vagyunk a részesei. Emlékszem az ősbemutatóra, mennyire izgultunk, és mennyire megkönnyebbültünk, amikor fergeteges siker lett. Mindig halogattam, hogy mikor hagyom abba. Végül már, amikor a szervezetem tiltakozott a megterhelés miatt, akkor szálltam ki. Ez a jubileumi előadás méltó megkoronázása volt az elmúlt harmincöt évnek. Évek óta nem voltam macska, de ezt ki nem hagytam volna, a végén mindannyian elérzékenyültünk.”