Muzsikus Sors: itthon semmi sem változott, mégis mindig hazatért Tóth János Rudolf

Tóth János Rudolfot az Origo kérdezte a közelmúltban megjelent önéletrajzi kötete kapcsán, aki rögtön bevallotta: világéletében visszahúzódó volt, annak ellenére, hogy a legnagyobbakkal zenélhetett együtt, most mégis úgy döntött, hogy kiad egy könyvet.

„Az utóbbi időben érlelődött meg az elhatározás, hogy össze kéne foglalnom az életem. A korosztályomból, hogy is fogalmazzak, egyre többen távoznak az élők sorából. Azt a kontrasztot akartam bemutatni, amit én fiatalon megéltem. Én 23 évesen eljutottam – ahogy akkor hívták – a nyugati világba” – kezdte pályafutása sztoriját a Bergendy és a Hobo Blues Band gitárosa, majd rögtön kitért arra is, hogy a nyugat szinte elvarázsolta. Annak ellenére azonban, hogy csalódott volt attól, hogy itthon semmi sem változott a rendszerváltás előtt, mégis mindig hazatért.

A beszélgetés kitért arra is, hogy Tóth János Rudolf nem csak zenélt, de tanította is a zenét, méghozzá olyan fiataloknak, amilyen ő maga is volt, mikor elkezdődött a karrierje. A kérdésre, hogy mennyire mások a mai fiatalok, mint amilyenek ők voltak, elmondta: szerinte pontosan ugyanúgy akarnak muzsikálni, mint ők annak idején, és pontosan ugyanolyan tehetségesek is, csak valamiért nem tudják úgy megmutatni magukat.

Azonban mikor a gyermekkoráról faggatják az is kiderül: nem volt hagyományos, hiszen folyamatosan zenei különórákra járt, és azt is bevallja: fiatalként ők is úgy gondolták, hogy majd megváltják a világot, de természetesen ez nem sikerült.

Majd legkedvesebb zenésztársairól így vall:

„Tátrai Tibivel nagyon szeretek együtt játszani. A Magyar Atom felállás, amely gyakorlatilag ugyanaz a zenekar, amely a Hobo Blues Band, csak előbbi a Hobóval történt, a Magyar Atom pedig Jimi Hendrixet játszik, meg olyanokat, amelyek a fiatalságunkból való. Az ember miután meghallgatta egy magyar táncdalénekes után Hendrix Hey Joe-ját, úgy érezte, mintha a két zenész nem is egy bolygón élne. Ez nem minősíti előbbit. Volt egy kor, aminek volt egy elég simulékony time zenéje. Ez az egész világon így volt. És akkor megjelent valaki, aki Jimi Hendrix volt, aki nekem annyira meghatározó, hogy akkor fordult meg az életem, amikor rájöttem, hogy van itt valaki, aki nem követi a szabályokat. Már a zenei szabályokat.”

A Muzsikus Sors című könyvben egyébként szó esik még a Macskafogóról, számos külföldi kalandról, és arról is, a gitáros miért nem szeret vezetni a mai napig.