Hat Pongrátz testvér vett részt a forradalomban -. így emlékszik András

Pongrátz Gergely, a Corvin közi felkelőcsoport vezetője öt testvérével vett részt a harcokban. Öccse, András fűrészelte le a Sztálin-szobor csizmáját. Az ő segítségével idézzük fel a forradalmi napokat.

emlékezés

pongrátz andrás

1956-os magyar forradalom

Már kerestek a pufajkások, nem tudtunk hazamenni. Nem akartam a kommunistáknak adni az életem, ezért az 1956-os forradalom leverése után külföldre szöktem

– mondta el a Metropolnak a ma Amerikában élő Pongrátz András, a legendás Corvin köz parancsnokának legkisebb öccse tavaly. A vele készült interjúval emlékezünk 1956 dicső napjaira.

A Pongrátzok közül Gergelyen kívül még öt testvér is harcolt a Corvin közben. Andrást óvták, habár volt nemzetőr igazolványa és fegyvere, nem engedték tűzközelbe. Azonban így sem maradhatott ki semmiből.

Csak egyszer féltem a haláltól, amikor Soroksáron barikádot építettünk, hogy megállítsuk a bejövő oroszokat. Az emberek összefogtak és szekrényeket, asztalokat, varrógépeket hordtak nekünk a barikádhoz, ami hatalmas lett, de végül az oroszok kikerülték azt és szétlőtték a Templom teret és a féltéglákkal, kövekkel dobáló forradalmárokat. Az én életemet egy farönk mentette meg, de ma is élénken látom magam előtt a barátom kisöccsét, aki fejlövést kapott

- emlékszik a harcokra.

Lángvágóval vágta el a diktátor szobrát

Október 23-án segített a Sztálin-szobor ledöntésében.

Az Akácfa utca elején szétdarabolták Sztálin szobrának maradványait is – Fotó: Fortepan/Nagy Gyula

„A forradalom kitörésének napján iskola után átmentem az Operába, mert kultúrfelelősként színházjegyeket árultam. Mikor kijöttem, egy gépelt papírt láttam odacsirizelve az Opera falára. Elkezdtem olvasni, a fiatalok 16 pontja volt. Ahogy egyre mélyedtem a szövegbe, az járt a fejemben: Jézusom, látja valaki, hogy én ezt itt olvasom? Azután hazafele menve csüngtem a villamoson – akkoriban ezt lehetett –, és a Nemzeti Színháznál rengeteg fiatalt láttam. Leugrottam és becsatlakoztam a csoporthoz, ott döntöttük el, hogy átmegyünk a Sztálin-szoborhoz. Miután csak úgy ledönteni nem tudtuk, elugrottam lángvágóért, és azzal elvágtam a zsarnok lábát a csizmájánál. Így tudtuk ledönteni, ezzel kezdődött el nekem a forradalom" – emlékszik vissza András.

Pongrátz András vágta el a csizmánál a diktátor szobrát, hogy ledönthessék – Fotó: Fortepan/Nagy Gyula

Ödön volt a „papa”, ő választotta a Corvin közt és a mozit főhadiszállásnak

„A bátyám, Ödön akkoriban 30 körüli volt, ő választotta főhadiszállásnak a Corvin közt és a mozit.

Azt mondta, nagyon jól lehet védeni és támadásokat indítani onnan. Tulajdonképpen ő volt ott a „papa”, ő mondta nekünk forradalmároknak, hogy mit csináljunk.

Hogy például menjünk fel a lakásokba és kérjünk üveget. Az asszonyok nagyon szívesen öntötték ki a paradicsomokat belőlük, hogy odaadják nekünk. Azután Ödön feltörte a mozi mögött lévő benzinkutat, és elkezdte gyártani a Molotov-koktélokat ezekbe az üvegekbe” – részletezi a legkisebb Pongrátz fiú.

„Bálint bátyám Soroksáron talált egy kis ágyút, azt odahozta a Corvin közbe. Több mint 10 tankot bénítottunk meg így. Azután adtunk nekik Molotov-koktélt bőven. A tankokban lévő orosz katonák vagy bennégtek, vagy kiugrottak, de akkor lelőttük őket. Azután bemásztunk, kivettük, amiket hasznosítani tudtunk” – idézi fel András.

„Nem akartam a kommunistáknak adni az életem, megszöktünk a pufajkások elől”

„November közepe felé már nem tudtunk hazamenni, mert mindenütt kerestek az ÁVO-sok. Én nem bíztam az oroszokban, nem akartam a kommunistáknak adni az életemet. Elhatároztam, hogy elmegyek Magyarországról két nap múlva. Bálint bátyám is csatlakozott hozzám, és másik két barátunk. Elindultunk négyen, három napig éjjel-nappal gyalogoltunk. Azt beszéltük meg, ha valaki ránk kérdez, azt mondjuk: a nagymamánkat megyünk meglátogatni. Később egy jeges vízzel teli sánchoz értünk. Muszáj volt átmenjünk rajta, mert az út tele volt oroszokkal. Teljesen kimerültünk, lehűltünk. Én már járni sem tudtam, Bálint húzott egy bottal, míg egy tanyára értünk. Kijött az ember, bevitt az ágyába, megszárították a ruháinkat, az asszonnyal begyújtatott, megetetett. Virradatkor aztán elvitt a határhoz. Beültetett egy csónakba és azt mondta: menjetek be a nádasba, és amikor lemegy a nap, hallani fogtok egy szignált. Akkor jöjjetek ki és az az illető átvisz a határon. Adott egy pakli kártyát is és ezt mondta: Isten veletek!” – idézi fel András.

Gergelyt egy magyar parancsnok mentette meg a kivégzéstől

„Nem akart külföldre jönni, otthon maradt az anyukánkkal és a húgunkkal.

De elfogták, ő volt az első számú a letartóztatandók listáján. A bátyám azt mondta ennek a katonának: tessék, tartóztasson le, és akkor kap még egy csillagot, vagy engedjen el! Szerencséje volt, mert a magyar parancsnok végül titokban megmentette a haláltól.

Ernő feleségének a bátyja örmény pap volt Bécsben, és oda ment végül is a család többi tagja – mondja el a Metropolnak a legfiatalabb Pongrátz fiú.

Ágyhoz láncolták, hogy ne utazzon vissza Magyarországra

„Ausztriából bennünket Bálinttal Angliába vittek, a vonat magyarokkal volt tele és bányamunkára szállítottak a menekülttáborból. Én nem akartam bányászni, ezért Amerikába szállított az amerikai hadsereg gépe, több magyar menekülttel együtt. Azután Gergely utánunk jött oda. De mert vissza akart térni Magyarországra, ezért Ödön és Bandi szó szerint az ágyhoz láncolták, amíg meg nem gondolta a dolgot jobban. Azután Madridba ment, és ott nősült meg, de a rendszerváltozás után azonnal visszajött Magyarországra” – idézte fel a veterán.