Egyetlen rossz döntés miatt vált hajléktalanná Nagy Péter

Egy közel 20 éves teher súlyát cipeli Nagy Péter hajléktalan, akivel az egyik szállón beszélgettünk, hogy elmondja személyes történetét, és azt, hogy miken kellett keresztülmennie, amikor az utcán élt.

történet

hajléktalan

budapest

A közel 80 éves Nagy Péter, ha tehetné, mindent megváltoztatna életében. Saját bevallása szerint rengeteg kis hibát elkövetett, volt azonban egy, melyről később derült csak ki, hogy élete legnagyobb hibája volt. Sajnálatos módon ez a dolog egész életére rányomta bélyegét, hiszen emiatt lett hajléktalan.

Nagy Péter, hajléktalan, — Nagy Péter hajléktalannal beszélgetett a Ripost, az egyik hajléktalanszállón. Fotó: Nagy Zoltán / Ripost

„Nem voltam elég óvatos. Nem jöttem rá a jelekből. Ha tudtam volna, sokkal óvatosabb lettem volna. Egy embernek sem szabadna így járnia”

– árulta el lapunknak Nagy Péter, akivel az egyik budapesti hajléktalanszállón beszélgettünk.

A férfi állítása szerint közel 20 évvel ezelőtt egy átlagosnak mondható napon rosszkor volt rossz helyen. Egyetlen nagy, sőt, óriási hibát követett el, aminek következtében elvesztette mindenét, beleértve ingatlanát és minden vagyonát.

„Az egész életem minden eseményét is ez határozta meg”

– tette hozzá.

Az esetet követően, melyet sokáig kerülgetünk a beszélgetés során azt meséli, hogy kezdetben minden rendben volt. Majd megismerkedett valakivel, aki miatt az egész élete tönkrement. Bár nem mondta ki konkrétan, hogy mi történt, elmondta, hogy mik nem történtek, ezzel körülírva a helyzetet.

„Az a valaki szándékosan átvert engem”

– mondja ködösen fogalmazva a férfi, akinek egyébként semmilyen szenvedélybetegsége nincs. Igyekeztünk rájönni, hogy mire is gondolhat pontosan, mire nagy nehezen elárulta, hogy hitt egy közeli ismerőse szavának, aki átverte őt. Hiába egyeztek meg szóban, az átverésnek az lett a vége, hogy a férfit kidobták az otthonából.

„Magából a lakásból ugyan önként mentem ki, de utána soha többé nem engedtek oda vissza. Az első napot nem az utcán töltöttem. Az egyik barátom pár napra magához hívott. Aztán egy rövid időre egy szállodába fizetett be. Kaptam tőle ételt, italt, szóval segített.”

A férfi történetének hallgatása során azt is megtudjuk, hogy egyes egyedül egyetlen napot sem töltött az utcán. Neki mindig lett volna hol lehajtania a fejét, de olyan többször is előfordult, hogy valaki mással együtt hajtotta le a fejét éjszakára az utcán.

„Egy ismerősömmel, egy nő ismerősömmel többször kint töltöttem az éjszakát. Én tudtam volna hova menni, de ő nem.”

Nagy Péter amikor csak tehette behúzódott valamelyik hajléktalan szállóra, főleg a téli hideg éjszakák alkalmával. A szálló, melyen mi beszélgetünk vele, már sokadik otthona, pontosan nem is tudja megszámolni, hogy az utóbbi alig 20 éven belül hányadik. Az ugyanakkor biztos, hogy a mai napig bánja, hogy akkor, úgy döntött.