Tóth Gabi megrázó vallomása: sokat sír, belebetegedett az ellene folyó gyűlölethadjáratba

Tóth Gabi kendőzetlenül, óriási őszinteséggel vallott az elmúlt időszak eseményeiről.

Az énekesnőt rengetegen bántották, amiért felkérték őt az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik hírnökének, és sokan azt sem nézték jó szemmel, hogy ő az egyike azon művészeknek, akik énekelhettek Ferenc pápa vasárnapi zárószentmiséje előtt.

Gabi igyekezett nem reagálni a támadásokra, rosszindulatú kritikákra, de hétfőn, a csalad.hu-n vezetett blogjában megkapó őszinteséggel írt az érzéseiről.

Kiderült, hogy belebetegedett a negatív kritikákba.

„Egy hét alatt szó szerint belebetegedtem abba a negatív energiahullámba, ami a nyakamba zúdult és ágynak dőltem. Olyan érdekes, de most szembesültem vele, hogy milyen igaz a mondás, miszerint valaki torkig van. A torkom kezdett fájni, de tudtam, hogy most nem fájhat, hiszen pár napon belül volt a nővéremmel közös koncertem. Természetesen azonnal elmentem tesztet csináltatni, ami szerencsére negatív lett, de a fájdalom a torkomban csak nem enyhült, és időközben be is rekedtem. Amikor valaki egy picit is nyitott a spiritualitásra, akkor azért elgondolkodik, hogy „miért veszik el tőlem a hangom?” Mert azt érzem, hogy a szó szoros értelmében nem szólalhatok meg. Ha elkezdem megvédeni magam, azzal csak olajat öntök a tűzre és még több támadás ér. Inkább hallgatok. Nem reagálok, mert akkor másnap kezdődik minden elölről és már fáradt vagyok. Nem tudom, hogy mi a bűnöm. Amennyiben az, hogy az új dalom autentikus hangzású és népzenei elemeket tartalmaz, akkor vállalom. Ez a múltam és végre újra a jelenem. Ez vagyok én” – fogalmazott az énekesnő.

A bejegyzésből kiderül, hogy Gabi családja is nehezen viselte az elmúlt időszakot: férjének, szüleinek és nővérének fájt, hogy nem tudják megvédeni a családtagjukat a kemény kommentektől, de ami a legfájóbb volt Gabi számára az az, hogy a kislányának, Hannarózának is végig kellett néznie a lelki vívódásait.

„És akiért nem csak fáj, de megszakad a szívem, az a kislányom, aki semmiről nem tehet, aki tiszta, ártatlan kis angyal, és már most azzal kell szembesülnie, hogy anya gyakran sír, mert éppen elolvasott valamit, amit nem kellett volna, és amiben olyan igazságtalan bántás érte, amitől úgy érzi, hogy leforrázták és a szavak szinte belevágnak a húsába.”