Újabb beismerés: Marokkó is korrumpálta az EU- képviselőket

A brüsszeli korrupciós botrányban jelentős szerepet játszó Pier Antonio Panzeri elismerte, hogy részt vett a Marokkóval folytatott korrupciós cselekményekben -írta meg a Politico. Marokkó lengyelországi nagykövete azt akarta elérni, hogy ne szavazzanak meg olyan határozatokat, amelyek sértik Marokkó érdekeit, vagy éppenséggel olyan határozatokat fogadjanak el, amelyek a javára szólnak, és így hozzájárulnak az országról alkotott kép javításához.  

Ha nem lett volna a katari labdarúgó-világbajnokság, az Európai Uniót megrázó korrupciós botránynak talán egészen más neve lett volna. A vizsgálat, amelyből a Katargate-botrány kipattant, azután kezdődött, hogy Belgium egy megbízható európai hírszerző szolgálattól azt a fülest kapta, hogy az Európai Parlament két olasz képviselőjét marokkói kémek lefizették, hogy a királyság érdekeit támogassák az ülésteremben – írja a Politico a belga titkosszolgálatok vizsgálati jelentésére hivatkozva.

Nem sokkal azután, hogy az első gyanúsítottak őrizetbe kerültek, a belga hatóságok értesítést adtak ki Abderrahim Atmoun, Marokkó lengyelországi nagykövetének letartóztatásáról.

Atmoun a gyanú szerint a marokkói hatóságoktól kapott pénzt, hogy megvesztegesse az Európai Parlament tagjait. A nagykövet azt akarta elérni, hogy ne szavazzanak meg olyan határozatokat, amelyek sértik Marokkó érdekeit, vagy éppenséggel olyan határozatokat fogadjanak el, amelyek a javára szólnak, és így hozzájárulnak az országról alkotott kép javításához.

Az ügyben eljáró bíró azt is kérte a francia hatóságoktól, hogy foglalják le Atmoun franciaországi szállodáját és lakását. A férfi eközben nyomtalanul eltűnt, feltehetően visszatért Marokkóba, ahol az Európai Unió hatóságai nem érhetik utol.

A Politico szerint érdekes, hogy míg a belga hatóságok igyekeztek nyakon csípni Atmount, úgy tűnik, hogy senki nem indított nyomozást azokkal szemben, akik a megbízást adták neki. Vélhetően ezek a marokkói kormány és a titkosszolgálatok tagjai lehettek.

A Marokkó és az EU közötti diplomáciai kapcsolatok ugyan valamelyest megromlottak, de az együttműködés számos területen töretlenül folytatódott. Amikor szeptemberben súlyos földrengés pusztított, az Európai Bizottság gyorsan felajánlott egy szép összegű (kb. 1 millió eurós) segélyt. Októberben pedig Spanyolország, Portugália és Marokkó közösen nyerte el a 2030-as labdarúgó-világbajnokság megrendezésének jogát.

Ugyanebben a hónapban Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke fogadta Aziz Akhannouch marokkói kormányfőt. A két fél elkötelezettnek mutatkozott az EU és Marokkó közötti kapcsolatok fejlesztése ügyében, valamint megvitatták az Izrael elleni október 7-i támadások utáni közel-keleti helyzetet.

A belga titkosszolgálatok által nyilvánosságra hozott jelentés szerint a befolyásszerzési botrány Atmoun, Pier Antonio Panzeri – aki akkoriban az Európai Parlament tagja és az emberi jogi albizottság elnöke volt – és Andrea Cozzolino, egy másik európai parlamenti képviselő közötti partnerséggel kezdődött.

Panzeri elismerte, hogy részt vett a Marokkóval folytatott korrupciós cselekményekben.

Pier Antonio Panzeri (Forrás: Facebook)

Mielőtt Brüsszel felé fordult volna, Atmoun sikeres karriert futott be Párizsban. A diplomata a Marokkó és a francia szenátus közötti baráti csoport elnökeként a francia elit krémjével társalgott, és egy rangos beosztást, például római vagy párizsi nagyköveti posztot tűzte ki célul. Közben az EP egyre nagyobb jelentőségre tett szert, a lisszaboni szerződés által biztosított új hatáskörök révén komoly beleszólást kapott a jogalkotásba és az Európai Bizottság összetételébe. Rabat azonban alternatív csatornákat keresett.

„A marokkói diplomácia alapvetően a francia törvényhozókra összpontosított, de rajtuk keresztül nem tudtuk elérni az Európai Parlamentet” – mondta el egy lobbista, aki akkoriban Atmounnal dolgozott.

A vállalkozó kedvű marokkói diplomata számára Panzeri nyitotta ki az ajtót.

Egy 2011-es marokkói diplomáciai távirat szerint Rabat úgy azonosította az olasz európai parlamenti képviselőt, mint aki vagy fontos szövetséges, vagy félelmetes ellenfél lehet. Nem telt el sok idő, mire Atmoun és Panzeri együtt kezdtek dolgozni.

A letartóztatása után a nyomozóknak Panzeri elmondta, hogy Atmoun pénzügyi segítséget ajánlott neki a 2014-es választási kampányához. A diplomata fedezte a marokkói diaszpóra szavazatait kereső párt költségeit, több mint 50 ezer eurót. Panzeri és családja emellett meghívásokat kapott Marrákesbe, ahol ötcsillagos szállodában szállásolták el őket.

A belga titkosszolgálatok jelentése szerint Marokkó a partjainál lévő halászati jogokról szóló megállapodás, a királyság emberi jogi helyzetével kapcsolatos kritikák elhárítása, valamint Nyugat-Szahara státusza (az ország déli részén fekvő vitatott terület, ahol Rabat évtizedek óta harcol a Polisario Front által vezetett fegyveres függetlenségi mozgalom ellen) kérdéseiben várt segítséget az uniótól.

Egy Rabatnak dolgozó brüsszeli lobbista elmondta, hogy bár

Marokkó nem tartozott a legnagyobb költekezők közé, amikor a helyi tisztviselők befolyásolásáról volt szó, az egyik legagresszívabb országnak bizonyult, amelyet valaha láttak.

A Katargate kapcsán Atmoun magasabb szintre emelte kapcsolatait Panzerivel és az EP-vel. 2019-ben a diplomata közvetített olasz barátja és a marokkói titkosszolgálat (DGED) között.

Vallomásában Panzeri azt mondta, hogy ez azt jelentette, hogy ő és asszisztense, Francesco Giorgi egyenként évi 50 ezer eurót kaptak a királyság érdekeiért folytatott lobbizásért cserébe.

Atmoun 2019 és 2022 között legalább három találkozón vett részt Rabatban Panzerivel és Mohamed Yassine Mansourival, a DGED vezetőjével. Jelen volt akkor is, amikor Cozzolino, egy másik korrupcióval vádolt olasz képviselő Varsóban találkozott a DGED emberivel.

A marokkói diplomata még azután is fenntartotta kapcsolatát az olasz politikussal, hogy az 2019-ben távozott az Európai Parlamentből, és megalapította a Fight Impunity nevű civil szervezetet.

Panzeri segített Atmounnak behízelegnie magát az EP más tagjaihoz is, akik olyan ügyekkel foglalkoztak, amelyekben Rabat érdekelt volt. Cozzolino tagja volt a Marokkó-kémszoftverek használatát vizsgáló bizottságnak, és a parlament Maghreb-delegációjának elnöke volt. Maria Arena, az emberi jogi albizottság vezetője gyakran felmerült Panzeri és Atmoun beszélgetéseiben. (A rendőrség a Katargate-nyomozás részeként házkutatást tartott Arena házában.)

A Politico azt írja, Panzeri jelentős szerepet játszott egyebek mellett abban is, hogy az EP Szaharov emberi jogi díjára két marokkói aktivistát jelöltek.

Abderrahim Atmoun, Francesco Giorgi, Pier Antonio Panzeri (Forrás: Facebook)

Az EU Marokkó legnagyobb kereskedelmi partnere, és Rabat az európai segélyek egyik fő kedvezményezettje, ráadásul mintegy kétmillió marokkói él Európában – emlékeztet a lap.

Hozzáteszik:

más észak-afrikai országokhoz hasonlóan Marokkó is kihasználta a migráció ügyét a politikai viták során.

Például 2021-ben 8000 migránsnak engedélyezte, hogy átkeljen Spanyolország észak-afrikai enklávéjába, Ceutába, megtorlásul azért a madridi döntésért, amely szerint a Polisario Front egyik vezetője orvosi ellátást kaphatott az országban. A Katargate-botrány kipattanása óta Belgiumnak is egyre nehezebb feladattá vált visszaküldenie a migránsokat Marokkóba.

Ezzel párhuzamosan az Európai Bíróság az Európai Bizottság fellebbezését vizsgálja egy olyan ítélet ellen, amely megsemmisítette a Marokkó és az EU között 2019-ben létrejött halászati megállapodást azzal az indokkal, hogy Brüsszel nem biztosította a Polisario Front által képviselt nyugat-szaharai nép beleegyezését.